Inuyasha – “Középkori kiruccanás a chips faló hanyou-val”

Inuyasha

Szándékosan hagytam utoljára azt az Anime-t, amibe a jelenlegi magyar fandom döntő többsége így vagy úgy, de biztos, hogy bele botlik valamilyen útón-módon. Hogy miért? A válasz egyszerű: A sorozatnak sikerült kisajtolnia olyan kultstátuszt hazánkban, ami valószínűleg nem kerül egyhamar a feledés homályába.

2004-ben a Yu-Gi-Oh DM-et lecibálva a képernyőkről más eszközöket kellett bevetni a siker érdekében – gondolhatták ezt az RTL klub akkori munkatársai, így az előbb említett Anime lekerülése után kaphatott esélyt az Inuyasha. Ekkoriban még a magyar anime-fandom igencsak minimális létszámú fővel büszkélkedhetett így nem meglepő, hogy akkoriban szinte mindennek örülni kellett, ami nyugati cucc és sikeresen bejutott hazánkba. Így volt ez az Inuyasha-val is: Megjelenése hamar felbolygatta a megbúvó és kezdetleges fanok érdeklődését és igencsak rövid idő alatt sikerült majdhogy azt a szintet megütnie, amit a két nagy előd, a Dragon Ball és Sailor Moon is produkált. Természetesen nem valami hiper kombinált, komoly kérdéseket feszegető mecha+cyberpunk kombóval szerették volna felhívni az Anime-re, mint műfajra a figyelmet, hanem szépen behozatták az akkor még futó és igen sikeresnek számító Shounen cuccot.

A plot-ra nem vesztegetnék most időt és karaktert; biztos vagyok benne, hogy azért az alapszituval még az anti-Inu-fanok is tisztában vannak. Sőt még azt is tudhatják, hogy a Manga verzsön annak a Rumiko Takahashi-nak a műve, akinek a Ranma-t is köszönhetjük. De maradjunk csak az Anime-nél.

Szal miről is van szó. Műfajilag ha be kéne sorolni, akkor leginkább a kaland és fantasy kifejezések jutnak az eszembe, de persze nem elhanyagolható a drámai jelenetek száma sem. Ugyan messze nem az a tipikus „meg kell a szívnek szakadni” típusú drámát hordoz, de még így is sokkal jobban ki vannak dolgozva az ilyen jelenetek, mint „rokonaiban”. Hogy mikkel is lehet egy tető alá venni a produktumot? Hát a Shounenekkel, azaz a felállás nagyjából az, mint a DB-Bleach-Naruto-Kenshin-etc. esetében: Van egy nem túl szürkeállományfájter főhős, jókora karddal és erővel, akinek csak a „nincs ellenfelem” szövege hiányzik. Aztán egy shounen nem is lenne shounen, ha nem lennének benne társak/szövetségesek. Jelen esetben (a főhőssel együtt) 5 főre rúg a csapat létszáma, akik egy meglehetősen színes társaságot alkotnak. A csapat további tagjai: Miroku a perverz szerzetes, Sango a családját vesztett youkai (Érts démon) hentelő, már-már ore-onna (csak kicsit lenne brutkóbb xDD), Kagome a jövőből átcsöppent bowwoman és Shippou, a szokásos „semmit nem tudó, sablonos” karakter prototípusa, akit leginkább a comic relief miatt tartanak. Persze ezek még csak a jófiúk, vannak ugye a jóról másképpen gondolkodó és más célt kitűző alternatívák, akiket tudományos néven gonoszoknak nevezünk xDDD Sesshoumaru, Inuyasha hidegvérű bishibátyja, Naraku, mint a fő-főkolompos és még sokan mások. Talán nem olyan erős karakter felhozatala van, mint a Naruto-Bleach duónak, de igazából nem is a többtucat szereplőn van a hangsúly, hanem a sztorin, ami az egyik fő-fő erőssége a stuffnak.

~Pozitívumok

Nézzük is miért olyan jó az Inuyasha. Pár sorral feljebb említettem a történetet, szal csak azt tudom felhozni, mint az előbb. Rumiko rendkívüli precizitással dolgozta ki az egyes szálakat, nem sietett el semmit se és minden egyes apróbb részletre odafigyelt. Ugyan a történet kezdetben több szálon fut, de egy idő után átcsap lineárisba, ami nem feltétlenül jelent komolyabb gondot. Ugyanis míg az elején az egyes szereplők céljait tudjuk meg, addig a sztori folytatásában arra kerül sor, hogy ki hogyan szeretné megvalósítani az eléje kitűzött álmokat. Lényegében tehát elmondható, hogy a történetvezetés egy rendkívül pozitív kicsengést ad. Aztán hagyjuk szóhoz jutni az érzékszerveinket is. A grafika teljesen rendben van, ugyan látszik, hogy 2000-ben még nem készültek Claymore-ok és Moribito-k, de a célnak megfelel. Másik fontos dolog a zene/hangok, ami szintén nagyon figyelemre méltó. A muzsikákat Kaoru Wada komponálta, az OP-ok/ED-ek elkészítésében pedig olyan előadók is segédkeztek, mint a Japán zenei világ egyik fő fangirlcsapda duója, azaz Tackey & Tsubasa. A szinkronról is csak pozitív élményeim vannak, szal a nagy fanservice-seiyuu (Toshiyuki Morikawa) is tiszteletét teszi, de Kappei ‘L’Yamaguchikból sincs azért hiány xDD

~Negatívumok

Mutasson valaki nekem egyetlen olyan Anime-t, ami TÖKÉLETES *némacsend és hullaszag* ~Na ugye xD Mert ilyen nincs és nem is lesz. Az Inuyasha-nak is vannak hibái, hohó, de még mennyire. Itt van mindjárt több szerelmi szál, többek között az Inuyasha-Kikyou-Kagome háromszög, vagy a Sango-Miroku kapcsolat. És igen, igen. Romantikából az Anime egy akasztófára való nulla. Maga a románc még jó is lenne, fun meg minden csaképp mikor xy rész után újra ugyanaz a megsértődök mert nem tudod elfelejteni „ecipecit” szindróma megy, az már egyenesen nevetséges. Aztán a Miroku-Sango oldalon se jobb a helyzet, ahol a kéjenc szerzetes a legkülönfélébb módon szeretné a tudatára adni Sango-nak, hogy „WTF miért nem lehetne 20 nőm egyszerre”. Persze a vége mindig ugyanaz: Egy jókora pofon hűlt helye. És ennyiből el van intézve a románc 167 részen át. Aztán ami még nagyon nem tesz jót a sorozatnak, azok a fillerek. Bár még így is klasszisokkal jobb fillereket láttam itt, mint a Naruto-ban/Bleach-ben, de attól a filler filler marad (persze van egy-két jópofa epizód is azért, de a többség egy jókora kac-kac…).

Összességében tehát bátran kijelentem, hogy az Inuyasha mindenképpen egy remek darab nemcsak nálunk, hanem külföldön is, aminek eredményeképpen született 4 mozifilm, számtalan konzolgém, a Manga-ja pedig már 500 fejezeten is túl van és a mai napig rotyog. A negatívumok ellenére mégis 10 pontot adok neki, mert a sztori simán viszi a pálmát és jómagam is az IY megismerése után váltam nagyobb anime/manga mágussá.

És akkor ezzel el is érkeztem a „Kedvenc Anime-im” végére. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Fullmetal Alchemist is még ide tartozik, de erről aztán tényleg nem tudnék semmi újat/lényegre törőt megemlíteni, főleg, hogy 10-ből 10 ember ismeri, ráadásul az Animax-on is fut…

Explore posts in the same categories: És a többi...

5 hozzászólás - “Inuyasha – “Középkori kiruccanás a chips faló hanyou-val””

  1. Nihilus Says:

    Én mutatok egy animét ami tökéletes: TRIGUN^^
    Amúgy nem birom az Inuyashát,borzalmasan középszerű…De azért annyira mégsem utálom,mert ez “támasztotta fel” az animéket Magyarországon a DB után.10-es skálán egy erős 5-öst kapna(A Naru és a Blíccs 8-8)

  2. Junchidono Says:

    “Én mutatok egy animét ami tökéletes: TRIGUN^^”

    Jut eszembe Én is tudok egyet: Arashi no Yoru Ni. A Világ egyik igazsága😛

    Btw, az IY leginkább olyan cucc, amihez kell hangulat is, mert ha akarja akkor nagyon komolyan is tudja venni magát és télleg lehengerel. Ja és Nihilus. Tégy egy próbát a 102-125 (asszem) részekkel, mert a Shichinintai szereplése minden pénzt megér. Én majd behaltam ezalatt a ~20 rész alatt, annyira zseniális ^^

  3. Nihilus Says:

    Már meg akartam ezeket nézni a veohon,de az angol szinkrontól kiszaladtam a szobából egy “GOD…put me out omy miseryyyy” ordítássalXD

  4. Zsuzsa Says:

    Én szeretem az InuYashat és a Trigun-t is!
    Nincs velük semmi bajom!!!!🙂
    Viccesek,m van benne humor, kaland és ami eghy filmből sem hiányozhat szerelem!!🙂🙂🙂🙂

  5. Ágnes Says:

    Én is így vagyok vele!!🙂🙂 :):)


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: