Escaflowne (sorozat + movie)

Completed listám legújabb áldozata egy, a ’90-es évekből származó, a maga idejében igencsak népszerű sorozat, mely mind a mai napig sikeresen érezteti hatását, és csak úgy, mint az Utena, ez a sorozat is egy teljesen újfajta megközelítésben, újfajta eszközökkel igyekszik kiszakadni a standard shoujo cuccok masszájából.

Kanzaki Hitomi (természetesen nem) egy átlagos lány, ’ki egy nagymamájától kapott nyaklánc segítségével képes a jövőjükre kíváncsi osztálytársakat és barátokat ellátni afféle útravalóval, amit természetesen senki sem vesz vérkomolyan, de mindenképp érdekli őket Hitomi jósképessége. Egy szép estén, mikor épp saját sprint-rekordját szeretné megdönteni, váratlanul felbukkan előtte egy Van Fanel névre hallgató figura egy meglehetősen jól kinéző CG!sárkány társaságában. Természetesen senki nem ért semmit, hogy mi miért történik, de mindenesetre a sárkány maga nem áll be a filozofálgató lelkek táborba, hogy akkor most ki-mikor-merre, így hát szerepköréhez híven nekiesik Hitominak és Vannak. Némi nehézség árán, de sikerül a két főhősnek felülkerekednie e kényes problémán, azonban a java csak ezután jön: Hitomi egy szempillantás alatt kerül a Földről egy számára addig ismeretlen bolygóra, név szerint Gaeára, mely egyúttal Van (és a sárkány koma) planétája. Érdekes és szokatlan helyszín, hisz nem csak, hogy (javarészt) egy emberek lakta bolygó, hanem még a Föld (vagy ahogy az ottaniak nevezik, Misztikus Hold) is látszik innen szabad szemmel. Hitomi tehát egy teljesen új közegbe kerül egyik pillanatról a másikra, és természetesen ez nem csak a véletlen műve. A sors mindenhová elérő keze van ismét a dologban, Hitominak ugyanis küldetése van a pusztulás szélén álló, háborúktól megtépázott golyón, mely nem csak, hogy Van, hanem konkrétan minden rajta élő ember sorsát meghatározza.

Okay, sztoriról szokás szerint nem mesélnék túl sokat, a (nagyon) alapokat igazából körbe is jártam e pár sorral, meg őszintén szólva a base-plot az, ami talán a legkevésbé érdekes az egész animében, tehát ugorjunk inkább a soron következő pontok egyikére.

Az Esca két szignifikáns alappillért felhasználva épít össze úgy általában véve mindent, amit látunk, hallunk, megélünk benne. Az egyik pillért a karakterek képezik. Igazából már ők maguk képesek lennének az egész animét elvinni a hátukon, de mivel az Esca messze több, mint egy random karakter-centrált animu, így a plot lesz az a bizonyos másik pillér, mely végül rárakja a koronát a kobakra vagy a cseresznyét a tortára. Első ízben átcsámcsognám magam a főbb karaktereken, mert bár nem szoktam ilyesmit nagyon anime-posztokba megejteni, de ezúttal nem csak, hogy vétek lenni kihagyni őket egy-két sor rövid elemzés erejéig, de egyenesen sértő is lenne magára az animére nézve.

Hitomi: A főfőhősnője az egész sztorinak, az alfa és az omega, valamint a lényegesebb plot twistek is rendszerint az ő közbenjárásának eredményei. Vicces különben, hogy egészen a 13. részig egy abszolút characterless szerepkört tölt be, szal azért legyünk őszinték: igazán majd ott indul be a karaktere, mikor közelebb kerül Vanhoz és Allenhez. Onnantól már nagyon szép és látványos karakterfejlődést produkál, valamint bitang jól sikerült beilleszteni őt ebbe a világba.
Van
: Ő egy tipikus „Fanel”. Hogy mit jelent ez? Nagyjából kimerül az angstgép fogalmában, a Fanel jelző pedig ugyanúgy igaz bátyjára, Folkenre is. Érdekes viszont, hogy itt egy cseppet sem zavart a wangst-parádé sem Van, sem pedig Folken oldaláról nézve. Valszeg ennek az egyik oka az lehetett, hogy nem ezzel próbálták eladni sem az animét, sem pedig a karaktereket, szal, mikor angst volt, akkor az tényleg kellett. Van és Hitomi egyébként jól összepasszolnak már csak abból a megfontolásból is, hogy lényegében egymást segítve haladtak a karakterfejlődés rögös útján, tehát Van sem lett volna Van Hitomi nélkül, ahogy vice versa.
Allen: Ő tipikusan az a karakter, akit az „érzelmi hullámvasút” (vagy érzelmi sinus-görbe ^^) jelzővel tudnék illetni: Egyszer kedveli az ember, máskor meg legszívesebben agyonverné, tehát lényegében ő az a kari, aki a legtöbb érzelmet képes kiváltani a nézőből. Hosszú, szőke haj, bishi külső, minden lány szereti, tehát egyfajta mesebeli herceg, azonban ennél messze több rejtőzött a karakterében, már csak azért is, mert mindvégig az embereit tartotta szem előtt, illetve kötelességtudó is volt. Mondhat tehát akárki, akármit, én bírtam Allent. Nem ő volt a kedvenc karakterem, de nah… megmozgatott. (Még úgyis, hogy a sorozat legbeképzeltebb szövege az övé volt…)

A Hitomi-Van-Allen triumvirátus az anime gerince, de ettől függetlenül a többi karakter is érdemel pár szót.

Folken tehát Van bátyja, hazaáruló, Nakata Jouji, fekete szárnyak és egyedi jellem + jellemfejlődés. Ezekkel a kifejezéssekkel lehet a leginkább körülírni a fickót.
Dilandau
: Ő az a karakter volt, akit a nézők egyik fele pontosan ugyanazért utál, amiért a másik fele szereti. Lényegében egy elmebeteg, piromániás figura, aki valójában… itt egy gigaspoiler állt volna, amit a nézőre való tekintettel most nem lőnék le. Aki látta az Escát, az úgyis tudja, miről van szó, aki meg nem… hát remélem, most sikerült felcsigáznom. :3
Millerna
: Tipikus hercegnő, aki tipikusan a szőke hercegről (= Allen) álmodozik, ám mind hiába, hisz Allen figyelme leginkább Hitomi felé irányul.

Amiről még nem esett szó, az az Esca műfaji besorolása. Nem tegnap kezdtem el animéket nézni, láttam én már gyak mindenféle weirdo műfaj-párosításokat, amiket csak ellehet képzelni, viszont olyan animével még nem sűrűn találkoztam, ami három, egymástól majd teljesen független műfajt volt képes ötvözni úgy, hogy „egyik sem zavar be a másiknak”. Ez a három pedig a fantasy, a mecha és a shoujo. Nah, ugyan a fantasy+mechára rálehet fogni, hogy „OMG STEAMPUNK”, de azért azt a plusz shoujót még odabiggyesztve egészen más eredményt kapunk. Formabontót!

Gigászi terjedelmű posztom lassan tl;dr-be fakad, így egyetlen dolog maradt már csak hátra: Megemlíteni, hogy miért is tetszett nekem ennyire az Esca.

A műfajok okos és célravezető keverése mindenképp plusz pont, ahogy a karakterek is. Ugyan nem valami kiugró egyéniségek (pláne mai szemmel nézve), de nekem pont megfeleltek; ha kellett, együtt éreztem velük, máskor aggódtam a sorsuk miatt, szal ilyen apróságok. Grafikában sokan szidhatják például az orrokat, meg úgy az egészet, révén, hogy nem egy tavalyi darab. Nekem spec ezzel sem volt gondom, ahogy az animációval sem. Ami a mechákat illeti: Többször is említettem már, hogy nagyon nem az esetem a mecha, mint műfaj, ezért aztán (többnyire) kerülöm is a velük való kontaktust, ám az Escában „őket” is másmilyen színben tüntetik fel. Nincsenek agyontápolt fegyvereik, fuzionálni se fuzionálnak, nem 60m-esek… Kisebbek, jobban néznek ki, és kevésbé bökték a csőrömet. Na, de akkor mi lehetett az a darabka, ami kiugrasztotta nálam az Escát az EPIC-skála határára? Nos, az nem más, mint a karakter-kapcsolatok. ZSENIÁLIS az egész úgy, ahogy van. Hitomi végig kettőségek között őrlődik, hisz mind Van, mind Allen fontos számára, ahogy a két fiú is kötik rendesen az ebet a karóhoz, és egyik sem hajlandó csak úgy odaengedni a másiknak a lányt. Hitomi hol Vanhoz, hol Allenhez kerül közelebb, és ami a legfontosabb, hogy a plot előrehaladását nagymértékben befolyásolták az érzelmi kitörések az egyes karakterekből. Az Utena számított eddig nálam etalonnak, ha karakter-kapcsolatokról, illetve érzelmekről volt szó, de az Esca talán még azt is megelőzi ezen a fronton. Hol Allennek szurkoltam, hol Vannak, és bár már az elején egyértelmű volt, hogy Hitomi végül kinél is köt majd ki, de azért így is megvolt a kellő hatása az egésznek.

Összességében véve tehát az Esca egy remek, és nem utolsó sorban felejthetetlen darab, mely sokszínűségével, shoujo vonalával és erőteljes plotjával egyértelműen a kedvenceim között landolt. (Egyedüli talán azt az egy rendezésbeli bugot Atlantis után, illetve Folken SPOILER!! LAME halálát tudnám felhozni, mint esetleges negatívumok…)

(Ami pedig a múvit illeti: Nincs különösebb véleményem róla… Ha önálló alkotásként tekintek rá, akkor egész jó, viszont, ha összevetem a sorozattal, hát inkább FAIL. MASSZÍV! Szal nekem „elpusztul a világ”!Folken, ősember!Van, pozőr prettyboy!Allen és WTF!Millerna kicsit sok volt… >_>)

>Escaflowne
Látvány: 4
Hangok/Zenék: 5
Seiyuu alakítás: 4
Hangulat: 5
Tetszett – …, fent részletezve
Nem tetszett – -||-
Végítélet: 10 pont 1996, TV, 26 rész
Explore posts in the same categories: És a többi...

14 hozzászólás - “Escaflowne (sorozat + movie)”

  1. Péter Says:

    Hmm… érdekes, bár inkább az SM, KKJ féle vonalat kedvelem a shoujo vonalból. Az olyan típusú storykat sohasem szerettem, ahol a cselekmény közel felét az teszi ki, hogy a csajszika azon sápítozik naphosszat, vajh melyik srácnak tegye szét a lábát.

    Apropó csaj… első reakcióm amikor megláttam: “Ez a Hitomi most akkor lány lenne?” mert nekem elsőre totál srácnak tűnt.😀

    Utena… pfujj, epic fail.🙂

  2. Leara Says:

    Hmm… anno megnéztem az első pár részét, de Hitomi annyira idegesített, hogy inkább hagytam😀. Bár talán érdemes lenne újra megpróbálni, ha már ennyire dicséred😀.

  3. siklara Says:

    FOLKEN SAMAAAA~

    Khm, ahüm. Nem nagyon tudok mit hozzátenni, örök kedvenc, best opening song evar etc.
    Viszont! Szerintem a film sem epic fail, sőőőőt… csak külön kell kezelni a kettőt. De aszem ezt már valahol írtam.😀

  4. Junchi Says:

    >Péter

    Naa, Uténát nem bántani, mert harapok. ^^”

    >Leara

    Hitomit csak túl kell élni.😀 Elsőre tényleg nagyon idegesítő, de aztán egész kedvelhető karakterré növi ki magát.

    >Klári

    Valóban, a film sem epic fail, de a sorozattól azért messze, MESSZE elmarad. :3

    • Péter Says:

      Nem de most tényleg… mitől epic az Utena? Szvsz ugyan olyan semmitmondó, túlértékelt, idealista story, mint az Elfen. Csak azért felkapott, mert leszbikusok vannak benne.

      • Junchi Says:

        Hát, azért nem hiszem, hogy csak a leszbikusok miatt lenne felkapott a cucc, már csak azért se, mert abszolút nem az. Gyak totál ismeretlen cím mind nálunk, mind külföldön, az meg a másik, hogy a yuri fanboyokat alapból taszítják a non-fanservice-re orientált cuccok, ez meg ugye abszolút beleillik ebbe a kategóriába.

        Részemről az Utena egy, a shoujo műfajt újraértelmezni igyekvő cucc nagy adag WTF-faktorral és remekül összerakott sztorival.

        Na, de felesleges ezen vitázni, pap és papné úgyis.

  5. Titkos Says:

    Péter, ha ez megnyugtat, az Escát úgy a tizedik részig bírtam, az Utenába meg csak belenéztem.🙂 Majd ha sok türelmem lesz, nekiülök mindkettőnek újból. Az Escával amúgy konkrétan az volt a bajom, hogy a tizedik részig kb. annyi maradt meg az egészből, hogy Vanék menekülnek, Dilandau meg sorban felgyújtja utánuk az összes várost. Aztán a “gyermekkirálynál” (no spoiler, nyugi XD), végleg kiakadtam.😄 Mondjuk ahogy Junchi írja, nem sokkal azelőtt “haltam meg”, ahol végre beindul a sztori, de eleve nem bírom az olyan animéket, ahol azért húzzák el a sorozat teljes első felét, hogy kijöjjön a 26-os epizódszám. (Lásd Trigun, imádom, de össze lehet hasonlítani, hogy mennyit tökölnek az elején, és ugyanannak a sztorinak csupán a töredéke szerepel a mangában.) És nem, nem kell ahhoz X számú “filler” epizód, hogy megismerjük a szereplőket, úgyis akkor kezdik érdekelni a nézőt, ha bejön a main plot, és elkezdenek fejlődni, meg ilyesmi. Na, de mondom, egyszer majd még újra elkezdem, hátha csak túl fiatal voltam hozzá, vagy valami. Az Utena már egy fokkal jobban érdekel, mert bár grafikája az általam “rémálomshoujónak” titulált Rose of Versailles-t és hasonló régi klasszikus shoujókat idézi, azonban erről még mindenhol csak jókat hallottam, és végül is az első pár rész régi csehszlovák rajzfilmekre hajazó animációt leszámítva nem volt vele különösebb bajom. (Mielőtt a torkomnak ugrana bárki: mufurc is bevallotta, hogy az Utenát sem épp milliós pénzekből animálták.) És nem spoilerkedek, de AMV-kből láttam, hogy a fináléban olyan jelenetsor lesz, amit vagy szájtátva fogok nézni, vagy halálra röhögöm magam, de a szórakozás csaknem garantált.😀 Kérdés, hogy addig hogy fogom bírni, majd ezt is meglátjuk.🙂

    Amúgy nem utálom egyiket sem, sőt, el is hiszem, hogy nagyon jó cuccok, de valamennyire megértem Pétert is, nekem is eléggé nyögvenyelősen csúszik mindkét sorozat. Pedig más shoujokkal semmi bajom, Yuu Watase-től szinte mindent szeretek pl., vagy a Péter által említett mahou shoujo sorozatok is szórakoztatóak. (Na, azért az Elfen Lied-hez hasonlítani az Utenát szerintem erős volt, az tényleg egy hulladék. XD)

    • Junchi Says:

      >Titkos

      Előszöris tiéd a 3000. comment, szal grat! :3

      Másodszor: JUJJ! ^^” Pont ott sikerült dobnod az Escát, ahol “a hullámvasút végre felér a tetejére”. Onnantól kezdve már csak gyorsuló tempót diktál, kevesebb lesz a mellébeszélés is, meg stuff. Szal, ha számít a véleményem, akkor aszondom, adj neki majd még egy esélyt. :3 Ugyan nem tagadom, kell, hogy legyen az emberben egy olyan “hangulati világ”, ami képes bevenni ezt a tömény shoujót a sok wangsttal, de ha sikerül, akkor a hatás garantáltan megvan.

      Ami az Uténát illeti: Hát jah, egyértelműen nem egy magas költségvetéssel operáló animu, de őszintén szólva engem annyira nem zavart, révén, hogy nem ment úgy általában véve semminek a rovására.

      Ami pedig a gráfot illeti: Dunno, nekem már első látásra megtetszett, bár ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy alapból vonzódok a shoujo animékhez, az Uténában látott gráf meg egyből “höhö, retro”-t idézett, szal duplán jól jártam.

      Ja, és persze biztatnálak, hogy folytasd az Uténát (is), mert nekem továbbra is az egyik kedvenc animém. :3 Lesznek majd epizódok, amiket unalmasnak hiszel majd, de a végére rájössz, hogy “óó, bazzmeg”.😀 A befejezése meg úgy ahogy van ZSENIÁLIS.

  6. Corot Says:

    Én mindkettőt imádom! Nálam az Utena és az Esca is listás anime. Habár az Esca-t először nem igazán akartam megnézni, mert a mecha nekem sem szívszerelmem, de örülök hogy legyőztem a mecha utálatom. Részben mert a giga robotok habár fontos részét képezik a történetnek nem annyira dominánsak, részben pedig azért, mert az egész anime baromi jól van összerakva. A zenéje különösen zseniális!

    Az Utena pedig egyszerűen jó és kész. Mondjuk én sosem vettem túl komolyan és volt benne egy-két epizód, ami nem tetszett, kicsit zavarta is az összképemet de mindent egybevetve klassz kis shoujo. A grafika meg teljesen ízlés kérdése, én személy szerinte megveszek Chiho Saito stílusától ahogy Riyoko Ikeda rajzolását is gyönyörűnek találom.

    Az Esca movie-t még nem láttam, de azt hiszem, hogy nem is akarom megnézni!

  7. MaKo Says:

    Most komolyan, létezik olyan aki utálja Dilandau-t?😀 Na ne már. Nála nagyobb arc azóta is ritka animékben… (És ezt úgy mondom, hogy én nagy Van párti voltam pedig xD). A sorozat elején meg nekem nem tűnt fel, hogy előre sejteni lehetett volna, hogy a végén “ki kivel jön össze” (már ha egyáltalán összejön…). o_o

    Amúgy… van egy olyan érzésem, hogy az Esca-Utena típusú animéket az tudja csak értékelni, aki még élt olyan korszakban, amikor csak .rm/viv tv, stb. csordogált, és nem folyt minden torrent oldalról 80%-ban a fanservice anime minden áldott nap… aki ezen képes túllépni és még fogékony másra, az ráérez, hogy miért jók ezek a sorozatok. :3 Ez van, az ember öregszik, az Esca-Utena féle sorozatok meg páratlanok és nem teremnek minden bokorban (a maguk idején is ritkák voltak, de azóta meg aztán a manapság elérhető anime felhozatalt elnézve igazi fehér holló kategória…).

    • Junchi Says:

      Hé, hol írtam én azt, hogy utálom Dilandau-t?😀

      Amúgy so fuckin’ true amit írtál, az Utena-Esca kaliberű animék totál kivesztek mára. Sajnos. Ugyan én kimaradtam az általad említett .rm/viv tv korszakból, de valahogy mindig is fogékony voltam az ilyen jellegű cuccokra + nálam alapból shoujo (és shounen-fight xDD) animék >> minden más, szal… jah. :3

      (Amúgy ezért is vagyok most oda annyira a Rainbow-ért, mert totál más, mint ezek a mai non-stop fanservice szarok. Ha még nem kezdted el, szerintem adj neki egy esélyt, neked tuti bejönne, ahogy megismertelek így netről. :D)

      • MaKo Says:

        Nem te írtad, csak az volt benne, hogy “a nézők egyik fele azért utálja, amiért a másik szereti”😀 Én csak Jajukát nem bírtam, annyira… kész volt. xD

        Oks, Rainbowba majd belenézek (bár még hány sorozatot kéne befejeznem, te jó ég… >_> valaki osztogassa már a szabadidőt! TAT) Amúgy meg jah, persze igazából bárki értékelheti, aki fogékony erre, de főleg már csak azért is érdemes az unikum sorozatokkal próbát tenni, mert az ilyenek nem teremnek mindenhol (régen se, de manapság meg aztán igazán ízesnek hatnak a rágógumi fanservice sorozatok áradatában… D:)


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: