RahXephon – a jó NGE?

Kezdeném rögtön azzal, hogy megválaszolom az általam feltett kérdést: NEM! És most, hogy az in medias res megvolt, tekerjünk vissza az elejére és nézzük, milyen csodálatos élményekkel lettem ezúttal gazdagabb.

Nem ez az első alkalom, hogy szóba hozom itt a blogon, mennyire rohadtul unszimpatikus a Neon Genesis Evangelion nevű izé úgy általában, így joggal merülhet fel bennetek a kérdés, miért is kezdtem el egyáltalán a hasonló témákat boncolgató és köröket futó RahXephont, mikor már maga a mecha műfaj sem épp a szívem csücske. Noss, ennek magyarázata igen egyszerű: „Gyógyír az NGE-hating ellen” – mondotta vala a zinternet. Igazából ez már bőven elég volt ahhoz, hogy kíváncsiságom apropóján legalább fél esélyt adjak a cuccnak, ám amit kaptam végül, azt mindennek nevezném, épp csak gyógyírnek nem.

RahXeplot

A felállás a szokásos: Adott egy átlagos tizenéves gimnazista, akiről persze kiderül majd, hogy mégsem olyan átlagos, mikor egy TERRA nevű szervezet maga mellé állítja, hogy irányítson egy bazi „mechát”, amihez megvan minden „képessége”. A srác polgári neve Kamina Ayato, ám Gainaxos névrokonával ellentétben nem üvölt legendás szállóigéket minden egyes epizód alkalmával a képünkbe – helyette megkapjuk a szokásos, unalomig elcsépelt tinit, aki természetesen itt is megvan győződve arról, hogy a világ körülötte forog, angstelhet kedvére és persze minden második nő az ő kolbászáról álmodozik. Ayatót egyébként Tokióból kukázza össze a TERRA egyik tagja, név szerint Shitow (szép név trollolo) Haruka. A japán főváros azonban nem a szokásos formában kerül bele a történetbe –  egy szép nagy burok veszi azt körül, ami külcsínre kísértetiesen emlékeztet a Jupiterre. Ebből már lehet következtetni, hogy lesz egy kvázi „bent” és egy „kint”, plusz, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, Tokyo Jupiteren belül lassabban telik az idő (ami számos plot twisthez garantál táptalajt). További adalék a Mu névre keresztelt idegen faj, mely 2012-ben megszállja Japánt (biztos fixen a szigetország volt a céljuk). Haruka igyekszik Ayatót felvilágosítani, hogy wtf is happening, ám ő ekkor még nem ért semmit. Némi kaland után eljut a címszereplő RahXephonhoz, ami nem a Vodafone korábbi neve, hanem egy mecháé. Elsőre legalábbis hétköznapi óriásrobotnak tűnik, épp csak nem fémből állnak, sokkal inkább agyagból és Dolemeknek hívják őket. Ayato egyik osztálytársa, Mishima Reika éneke hatására aztán kikel a tojásból, majd protagonistánk hű társaként felveszi a harcot az ilyenkor szokásos „első monsztával”, mely harcnak az lesz az eredménye, hogy egy portálon át elhagyja Tokyo Jupitert, hogy ténylegesen kezdetét vegye a történet és egyúttal beinduljon a facepalm-maraton…

RahXephon vs Junchi (vs NGE)

 Az, hogy ez a cucc nem több, mint egy pofátlan NGE-koppintás, afelől szemernyi kétségem sincs, cserébe viszont a referenciák listája itt ki is merül. Mindez azonban igencsak soványka vigasz, ha a tisztelt Bones-stúdiónak szemmel láthatóan az volt a célja, hogy az elődöt felhasználva valami maradandót alkosson, amiről évek múlva is beszélni fognak, éppen ezért bevetett minden eszközt, amit csak lehetett. Kicsit olyasmi érzésem volt, mint a Guilty Crownnál: túl sok műfaj, túl sok karakter és persze az elmaradhatatlan OMGDEEP-érzés is tiszteletét teszi. Mindezek ellenére van a cuccnak nem kevés pozitívuma, amit ugyan a negatívumok listája játszi könnyedséggel elnyom, de érdemes foglalkozni velük vagy legalábbis megemlíteni őket. Egyik ilyen az animáció, ami az esetek többségében szép és folyamatos, de ami nekem a legjobban tetszett, hogy teljesen mellőzte a CG használatát, még a komolyabb mozgást tartalmazó jeleneteknél is! Kalap le. A másik a szimbólumok, ami ugyan közel sem a legjobb, amit animében eddig láttam (néha kifejezetten random), de példának okáért az NGE-t röhögve alázza. Semmi pofámba nyomott és erőltetett zsidószimbolika, kereszt alakú robbanás, sokszemű alma és társai – helyette kaptunk viszont ügyesen elhelyezett feliratokat (az az Asahinás epizód zseniális volt), szavak nélküli „dialógusokat” és inka/maja szimbólumokat. Utóbbinak külön örültem, I mean, hogy a cucc ezt választotta kulturális háttérnek, már csak azért is, mert meglehetősen ritkák az ilyesmi tartalommal rendelkező animék. Ehhez kellett volna csak hozzácsapni egy jó kis sztorit, egy működőképes, korrekt karaktergárdát és máris kész lett volna a decens, NGE-t csípőből verő csodamű. Csakhogy nem így történt…

Nehéz megítélni, hogy konkrétan melyik pontján is vérzik el ez az anime, de a sebei számát aligha lehet a ’minimális’ szinonimáival illetni. Itt van mindjárt Ayato, aki csak egy fokkal volt elviselhetőbb, mint az az angstben fetrengő gyökér a „riválisban”. Eleinte még nem is tűnt olyan szörnyűnek, hisz végső soron tette, amit tennie kellett és egész gyorsan képes volt túltenni magát dolgokon. Aztán persze gondoltak egyet és áthozták a Shinji-féle angst-fest-et ide is, azzal a különbséggel, hogy nem konstans mód szenved egy fix baromságon, hanem szépen beosztja. Hogy érthetőbb legyek: Van az az epizód, amelyikben megtudja, hogy valójában nem ember, hanem ő is egy Mu. Kezdődik is az emó (+ a „te vagy te” elcsépelt jelentése), de ezt még úgy ahogy lenyeltem. Viszont ami utána jött, azt már nem: Mindezidáig az ő és Rah dolga volt a Mu-k elpusztítása, ám a tizenvalahányadik részben (ami véletlenül ugyanaz, amiben kiderül Ayatóról az igazság) az egyik Terrás csajnak sikerül elpusztítania egyet. Ki akarjátok találni, hogy ezután mi jött? Na?! NAAA?! Így van, fogja magát, beül a sarokba, hisz úgy érzi, innentől kezdve szükségtelen tagja a szervezetnek, tehát adják a lába alá a talajt, hogy még tovább angtelhessen. Az meg már csak hab a tortán, hogy a későbbiek folyamán előjön a karakteréből a szokásos shounen-baromság, a mamoru-effektus (tudjátok, a „MINDENKIT MEGVÉDEK” szöveg).

Aztán: további negatívumok, immár pontok szedve:
– lassú és idegesítő pacing, idiótán megírt dialógusok (igen, továbbra sem komálom, mikor a karakterek fél percig néznek ki a fejükből, mire reagálnak a másik mondandójára),
– érdektelen, gyakran a semmiből behozott, javarészt 98%-ban egysíkú karakterek, akik a történet vége felé Gurren Lagann stílusban elkezdenek kihullani, némelyik olyan idióta módon, hogy csak fogtam a fejem (miközben rajtam volt egy szöges kesztyű, hogy legalább a fizikai fájdalom enyhítse a mentálisat),
– a karakterek kapcsolatai ambivalensek,
– random seggből előrántott jelenetek (képesek voltak Isshiki gyerekkorára egy teljes epizódot elpazarolni, mindenféle előzmény vagy következmény nélkül, de mondhatnám akár Donny halálát is, akit addig a pontig kábé nem is ismertünk, majd hirtelen, abban a bizonyos részben megtízszerezett írói figyelmet kap, hogy aztán kiírhassák + így legalább mások sem maradnak ki az angst-mókából),
– a „hét ufója” jelenség, ergo minden epizódra jut valami dög, miközben a sztori reumás csiga tempóban vánszorog,
– Fanservice! A legidegesítőbb eleme az egész cuccnak. Az NGE „bele a pofádba” stílusú fanservice-ét szorozzátok meg három… dehogyis! Öttel!
>Női karakter, akit úgy hoznak be a sztoriba, hogy előbb a melleit látjuk és csak utána a fejét,
>Megy az eksön + némi melodráma, de hopp, hirtelen előbukkan az egyikük, akin csak melltartó és bugyi van, nehogy a fanservice véletlenül elmaradjon,
>Felvett valaki egy új ruhát? Közelítsünk hát rá a melleire!
>Strandos epizód? Naná!
>Strandos epizód? Így van, még egy, ráadásul egymás után! Kicsit sem cheap-ass, áh…

Verdikt

Nincs már több energiám, szal lényeg a lényeg: Csak óvatosan ezzel a cuccal. Én szóltam.

>RahXephon<
 Grafika

4

 Hangok/Zenék

3

 Történet

3

 Seiyuuk

4

 Karakterek

2

 Hangulat

2

>Mellette: Szép animáció, CG-mentesség, korrekt szimbólumkezelés
>Ellene: Ordít az egészről az NGE-koppincs jelleg, felszínes, gyenge karakterek, idegesítő fanservice
 Végítélet   4,5
Explore posts in the same categories: Minden más

29 hozzászólás - “RahXephon – a jó NGE?”

  1. SaiyaGin Says:

    A filmet is meg fogod nézni?

  2. morwen Says:

    Szerintem a Tengen Toppa Guren Lagann-tól idegrohamot kapnál.

  3. Raven01988 Says:

    “További adalék a Mu névre keresztelt idegen faj, mely 2012-ben megszállja Japánt (biztos fixen a szigetország volt a céljuk)” Természetes,hogy az volt a céljuk. Mindig a leggyengébb láncszemmel kell kezdeni, a másik opció szerintem elkaptak egy anime adást ,és elmentek bevásárolni pár fan cuccot:P

  4. viral Says:

    Talán a legrosszabb anime amit valaha láttam, az 5. rész után csak szenvedtem a részeken, már nem is tudom minek néztem végig. Szinte semmire nem emlékszem belőle.

    • Junchi Says:

      Azt ki is felejtettem a bejegyzésből, hogy kétszer is dobni akartam a sorozatot, merthogy zeró motivációm volt rá, hogy egyáltalán továbbnézzem, de aztán nem tettem, momentán úgysem nézek szinte semmit, de tény és való, hogy az egész cucc kábé olyan volt, mint sorban állni az APEH-nél: Nem látod, hol a vége és csak szenvedsz, de ha egyszer célba érsz, az minden pénzt megér.😀

  5. -OJ- Says:

    Én végignéztem, úgy rémlik akkor még tetszett is (kezdő voltam nah), de az égvilágon semmire nem emlékszem belőle, leszámítva a ‘szerelem mindent legyőz’ befejezést😀

    • Junchi Says:

      Az első benyomások, mikor még kezdő az ember, sokszor igencsak csalókák. Én is hány ilyen cuccal voltam már úgy, hogy zöldfülű korszakomban imádtam, de ahogy egyre több és több animu került a “completed” listámra, úgy egyre csak zsugorodott egyik-másik a szememben.😀

  6. kvakond Says:

    mamoru-effektus😄

    Mindennel egyetértek, ami a Rahxephont szidja, mert én is csak szenvedtem alatta, de az NGE-utálatodat nem értem

    U.I.: az Aquarion/Aquarion Evolt inkább ne nézd meg

    • Junchi Says:

      Én és az NGE… Ez egy hosszú (na, talán annyira nem, mert jóó gyorsan kivágtam a fenébe :3) és bonyolult történet; egyszer lehet írok róla egy külön bejegyzést, bár annyira nem lenne fair, since csak az első 5 részt láttam, de még így is ismerem kábé a teljes sztorit.

      Rövidre fogva, valami olyasmi gondjaim vannak vele, mint az egész felállás úgy általában, kezdve a főhőssel, akinek az angst-parádéja kib*szottul irritáló, a “többnek akarok látszani, mint ami vagyok” kisugárzása, az erőltetett zsidószimbolika + a random bibliai dolgai, a fanservice, a komolyanvehetetlen design (oktaéderangyalok, lolmár) és az elvakult, szemellenzős fanbolyhói, akik lélekből vallják, hogy ez az egyetlen igaz anime, minden más szar (nem túlzok, tényleg vannak ilyenek; még ex-IRL ismerősöm is volt ilyen).

      Btw Aquarinból pedig terveztem az Evolt egyik ismerős nyomására, listán is van és ha tényleg nem veszi magát olyan komolyan, akkor jöhet. :3

      (Btw2 előhalásztam a spam-szűrőből a Wakamotós bejegyzésre írt “epic”-edet. :D)

      • kvakond Says:

        Aquarion: attól még, hogy valami szar és néha az arcodba röhög, attól még lehet komoly. Az Aquarion többnyire komoly. Komolyan szar.

  7. Junchi Says:

    És ha már NGE: A rebuild (vagy mi a rosseb a nevük) múvik milyenek? Lehet azoknak adok majd egy esélyt, hátha emészthetőbbek, mint a sorozat.

    • viral Says:

      Ha a sorozat nem tetszett, a filmek sem fognak szerintem. Inkább Eureka Sevent nézz ha nagyon valami mechára vágysz.😀

      • Junchi Says:

        A mechák megmaradnak inkább a szkepticizmusom fő élvezőinek, pláne az 50 epizód hosszúságúak.😀

      • Obelisk Says:

        Szerintem viszont megér egy próbát a movie sorozat, ha másért nem akkor a látványért mindenképpen. A 2. rész meg már egyébként is komoly eltéréseket mutat a sorozattól, a végétől meg már egy teljesen más irányt vett fel. Szerintem ez sokkal inkább ajánlatosabb, mint az Eureka Seven. Ha Shinji gyötrődése nem jött be Junchinak, akkor nem tudom hogy állna ahhoz, ami az E7-ben megy, sokkal több részen keresztül.🙂

      • Junchi Says:

        A rebuild múvik igazából azért is érdekelnek, mert azokat kábé jobban istenítik a fanok, mint a sorozatot magát.

        Lehet, hogy egy szép napon gondolok majd egyet és bevállalom. (Max megpróbálom félretenni a téma, a műfaj és a karakterek iránti ellenszenvemet.)

  8. Mangekyo022 Says:

    Junchi! Kubo-nak elment az esze! Nem elég, hogy gyomorforgató dolgokat rak bele a mangájába (http://www.mangareader.net/bleach/501/11 és http://www.mangareader.net/bleach/501/14), de kinyírta Byakuya-t…

    http://www.mangareader.net/bleach/501/17

    Nem tudom, hogy ez az elmebeteg meg a haverja, Kishimoto miket szívnak, de én elküldeném őket a sárga házba, hogy leszokjanak róla…

  9. Mangekyo022 Says:

    Junchi… olvasd el marha gyorsan az új Bleach fejezetett, s abból az utolsó három oldalt, majd az utolsó oldalon a legfelső kocka mellett a “Farewell feliratot”…. (mangareader, Bleach, 501)

    • Junchi Says:

      Az ugyan meglepett, hogy Byakuyát legyőzték, de ez a “farewell” imho nem jelent semmit. ^^” Kubo rengetegszer írt már ilyen és ehhez hasonló félrevezetést utolsó oldalakra, szal szerintem ez is csak egy a sokból.

      Persze örülnék neki, ha Byakuya megdöglene, de erre 0,01% esélyt látok.

  10. Dodgers Says:

    Azt kár lenne tagadni hogy az NGE-ben ne lenne fagservice, de a negatívumok felsorolásánál az utolsó hat pont valami azt súgja hogy a RahXephon mélységére nincs panasz.😀 A post alapján maga a sorozat dettó olyannak tűnik mint Girly Cunt egy kicsivel jobb felütéssel rendelkező változata, de ezt leszámítva mind a kettőre igaznak látszik az hogy nem sok mindent tudnak felmutatni az ihlető darabok koppintásán és az extra fagservicen kívül.

    • Junchi Says:

      Igen, sokszor tényleg olyan érzésem volt, mintha valami Guilty Crown v2.0-át néznék.😀 Még a hibák is stimmeltek, bár itt egy-két jelenetet legalább sikerült komolyan vennem és a symbolism része sem volt rossz, de ezektől függetlenül is tűzre véle.

  11. The Chazz Says:

    Akkor neked nem szabad olyat nézni, amiben depressziós főhős van, mert ideg leszel tőle.😀 Ez anime. Nem lehet benne Bruce Willis.

    • Junchi Says:

      Az a baj, hogy az angst olyan, mint egy kétélű kard (legalábbis az én szemszögemből): Ha jó mellé a körítés + a főhősnek van oka miért emózni + nem viszik túlzásba, akkor baromi jól kiegészíthet egy történetet vagy, ha azt nem is, hát magát a főhőst.

      De ez a céltalan “fetrengek az angstben”, á la NGE vagy a minden szarság miatt beülök a sarokba és a történet vagy esetleg a többi karakter rovására emózok, á la Rah valahogy mindig képesek kicsapni nálam a biztosítékot. De ugyanez volt a Durarara vége is, ahol egy csődtömeg mellékkarakter emó-parádéja miatt majdhogynem sikerült az egész animét meggyűlölnöm.

    • kvakond Says:

      Dehogynem. Seto no Hanayome OVA1. Bruce Willis.


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: