Sket Dance – hehe vagy herpderp?

Számtalanszor hangoztattam már a blogon a köztem és a japán humor között fennálló (nem túl rózsás) viszonyt, de ismétlés a tudás anyja alapon fussuk is gyorsan újból le az ide vonatkozó tiszteletköröket… Talán a Gintama posztomban volt ténylegesen először szó arról, hogy a japán humor IMHO a veszed vagy dobod elven működik, aranyközépút, mint olyan, nemigen létezik. Van, mikor tényleg szórakoztató egy-egy sorozat, arc, jelenet, frame, máskor viszont legszívesebben kihajítanám a monitort az ablakon, és voodoo-babákhoz nyúlnék, hogy a készítők egy életre megtanulják a leckét. Ha rangsorolnom kéne az általam látott vígjáték-animuk közül az öt legjobbat, valami ilyesmi lenne a felállás:

1. Gintama
2. Full Metal Panic: Fummofu
3. Seto no Hanayome
4. School Rumble
5. Azumanga Daioh

Természetesen ezek sem az önfeledt nevetés díszpéldányai, csak, hogy visszautaljak a megkezdett gondolatmenetre. Overall mindenképp, mint pozitív élmény maradtak meg, viszont ezekben is előfordultak rendre olyan epizódok, mikor felvettek egy szálat, ami köré humort szerettek volna építeni, de az olyan szinten csapnivaló volt, hogy már az első 2-3 perc után tudtad, végig csak ezt fogják erőltetni, melyet a türelmesebbje fapofa-effektussal tűr, míg mások sűrű anyázás-tenger közepette tekernek bele vagy rosszabb esetben nyomják ki az adott epizódot, majd csalódottságukban mindössze két gombot látnak a klaviatúrán: Shift és Delete. Sajnos erről szól a japán humor: Ki kell fogni azokat a sorozatokat, ahol lehetőleg nagyobb arányt képvisel az értékelhető humor és csak elvétve futunk bele az erőltetett verziójába. 100% makulátlan vígjátékot viszont senki nem fog tudni mutatni nekem, vagy ha mégis, a Parlamentben a helye.
Na és vajon kurrens élveboncolásom tárgya vajon melyik tábort erősíti? Naaa? Így van, „ő” is a csapnivaló humor egyik jeles képviselője.

A történet a szokásos gag-cuccokat idéző, két mondatban összefoglalós: Random iskola, Sket Dance néven futó, három tagot (két fickó: Switch és Bossun, meg egy fickina: Himeko), számláló klub, akik a Gintamás ösvényt taposva, afféle szabadúszó stílusban segítik az éppen rászoruló diákokat. Ha tehát elvesztetted kedvenc nyalókád papírját, elhagyott a feleséged a Sára vagy egy meteor készülne becsapódni a Földbe, keresd a Sket brigádot bátran, ők segítenek, bármilyen gondod is legyen. És úgy ennyi. Nem túl eredeti koncepció, a szokásos gakuen környezettel, de hát nem is ez a lényeg, hanem a humor – ami sajnos borzalmas. A sorozat 77 epizódja alatt, ha tízszer sikerült elnevetnem magam, még túloztam is. Fájdalmasan erőltetett és bugyuta humort képvisel az anime és pontosan abba a pöcegödörbe esik bele, amit fentebb már taglaltam: végig egyetlen, alapból rossz ötlet köré építi a humort és ezt erőlteti a végtelenségig. De jó, a humor egy dolog, nézzük mi a helyzet a karakterekkel, elvégre, mint tudjuk, a jó vígjáték fogalma nem csak a poénokban gyökerezik. Rengeteget dobhat az összképben a karakterek közti működőképes kémia – mikor már diskurzusaik láttán/hallatán is automatán felmászik a vigyor a képemre. Noss, a Sket Dance ezt is csúnyán bebukta. A karakterek közti interakciót barátok közt sem hívnám működőképesnek. Próbálkoznak ugyan, de nem sok sikerrel, továbbá maguk a karakterek sem a legérdekesebbek. Talán kicsit durva sarkítás, de a gárda nagyjából a szokásos: van otaku, tsundere, önjelölt szamuráj, kansai-ben csaj, agyhalott tanár, bishik a lányoknak, ninja, mangaka-wannabe, ésatöbbi-ésatöbbi.

És itt még mindig nincs ám vége, van ugyanis még egy óriási nagy negatívuma a sorozatnak, ez pedig a modern animu-vígjátékok rákfenéjének számító komolykodás. Fel nem fogom, mi szükség van erre egy gag-cuccban… Ellentétes példával élve ez kábé olyan, mintha mondjuk a Monsterben Tenma vagy Johan múltja ilyen humoros körítéssel lett volna előadva. Ugye, hogy mennyire rohadtul nem működne? Na, itt is pontosan erről van szó, csak itt a múlt komorkodik, míg a jelen vígad. Konkrétan mindhárom főszereplő megkapja a maga kis tragikus múltját, amit egész egyszerűen képtelen voltam komolyan venni, még úgy is, hogy Switch sztorija zseniálisan lett megírva, és ha nem ebben az animében lett volna ez előadva, hát emeltem volna a kalapom a mangaka előtt, mert tényleg, de így… Adott kábé 20 epizód agyatlan marhulás, majd bedobják az első ilyen sztorit, a hangulat 180 fokos fordulatot vesz, angst, tragédiák, miegymás és még vegyem is komolyan a dolgot? LOL! Szép nagy kontradikcióba fullasztja magát a cucc, akárhogy is nézem. És ezt később eljátsszák Himekóval és Bossunnal is, ráadásul Switchével ellentétben az ő történetük már egyáltalán nem olyan hatásos.

All in all, a Sket Dance közel sem olyan remek darab, mint ahogy azt hangoztatják. „Heti 20 perc belefér” alapon ugyan sikerült ledarálnom mind a 77 epizódját, de közben többször is hajlottam a dropped opció felé, köszönhetően a gyenge humornak, amit képviselt (leszámítva a két Gintamás crossover epizódot, amik egészen jól sikerültek). A karakterek közül egyedül Switch és Momoka maradt meg, mint értékelhető pillanattal rendelkezők, a többiek erősen felejtősek, már legalábbis ami engem illet.

Nem mondom, hogy szükségszerűen rossz anime lenne a Sket Dance, hisz akkor fix, hogy nem szenvedtem volna végig, sőt, lebeszélni se hagyjátok magatokat róla a poszt miatt, hisz 10-ből 8 embernek állítom, bejön a cucc, szal lehet mégis az én humorérzékemmel van a gond, de ettől függetlenül tartom magam mindahhoz, ami itt most elhangzott. (Extra infó: a mangaka Sorachi-mester, alias mr. Gintama asszisztense volt. Innen a hasonló felállás és a két crossover epizód, bár megjegyzem, igazán ragadhatott volna rá valami a sensei alatt „szolgálva”…)

>Sket Dance<
 Grafika

3

 Hangok/Zenék

3

 Történet

2

 Seiyuuk

5

 Karakterek

3

 Hangulat

2

>Mellette: Egy-két jobb epizód, Gintamás crossoverek, mint fansimogatás.
>Ellene: Gyenge humor és karakterek.
 Végítélet 4
Explore posts in the same categories: Minden más

15 hozzászólás - “Sket Dance – hehe vagy herpderp?”

  1. Leara Says:

    Sok mindenben egyetértek veled, bár én azért egy kicsit jobban élveztem ezt a sorozatot (ezért is adtam rá 6 pontot). Azt mondjuk én sem értem, hogy miért kellett mindenkinek tragikus múltat adni, annyira nem éreztem ennek a szükségét^^”.

    A vígjátékokról meg… nekem se sok olyan vígjáték anime van, amit elejétől a végéig élveztem volna (bár a Fumoffut tervezem megnézni, még úgy is, hogy az FMP egyáltalán nem áll közel a szívemhez… meg az Azumanga is tervben van). Régebben a Hare+Guu első sorozatát szerettem, de lehet, hogy ha most újranézném, már nem tetszene annyira, a School Rumble-nek az első évadát viszont még mindig szeretem (de aztán mindig eszembe jut, hogy milyen hülye vége lett a mangának :S). Az egyetlen olyan vígjáték anime, ami így eszembe jut, hogy imádtam, az a Level E… mondjuk én bírom Togashi humorát, szóval azok a rangeres részek is bejöttek, amiket többen kritizáltak😀. Igazából jobban szeretem az olyan sorozatokat, amik nem kifejezetten vígjátékok, de mégis vannak benne olyan jó poénok, jelenetek, amiken jókat lehet nevetni (pl. Samurai Champloo).

    • Leara Says:

      Ja, meg kifelejtettem a most futó Shirokuma cafet, amit egyelőre nagyon élvezek és remélem, hogy marad is ilyen jó a színvonala. Sokkal többet tudok rajta nevetni, mint némelyik felkapott vígjáték sorozaton🙂.

    • Junchi Says:

      Fumoffut ajánlom, bár a sima FMP-hez hasonlóan itt is elég nehezemre esett elviselni Chidorit, de amiket Sousuke művel… xDDDD

      Hare+Guu meg nem lett volna rossz, ha 26 helyett csak 13 részes és az OVA-kat kihagyják a játékból.

      Aszondod jó a Level-E? Hmmm… lehet rálesek, ha épp belém üt valami vígjáték-éhség-féle.😀

  2. kvakond Says:

    Búú, a Fumoffu túlértékelt😛 SnH 4 lyf

    Bár látom se a Hayate, se az Excel saga nem tetszett neked. Nichijout valószínűleg jobb ha nem is ajánlom.

    A drámát tényleg nem tudom miért erőltetik mindenben, a Binbougami-gat is ez ölte meg. Sokat beszéltünk erről Dodgers-szel. Pedig volt benne 1-2 olyan paródia, amin vonyítva röhögtem (a baj, hogy csak az az 1-2).

    A Scat Dance nekem olyan bárgyú volt, hogy csak 2 részt bírtam megnézni. Azt is nehezen.

    • Junchi Says:

      Nemiiis mer’ a zegyik legjóóób!😛

      Excel Saga nekem marhára erőltetett volt, a Hayate meg addig volt jó, amíg parodizált, azt ugyanis nagyon jól csinált, viszont az “önálló” poénjai imho nagyon gyengék voltak.

      Binbougami: Jah, ezt nekem is mondta Dodgers, hogy mi ezzel a probléma és bár tervben is volt, hogy ha véget ér, megvaccsolom, de így, hogy bejött az (= whysoserious), amitől tartottatok, nyomban elvetettem az ötletet.

  3. ronin1337 Says:

    Hááát, én eddig csak a Beelzeub-ot olvastam (nem néztem, olvastam) amire a vígjáték jelzőt valahogy rá lehetne sütni, de az is inkább egy shounen fight sorozat agyfasz humorral. És kövezzetek meg de nekem tetszik a humora. Annyira elmebeteg, hogy nem lehet rajta nem nevetni. Komolyan minden komédia orientáltabb chapternél hangosan röhögtem egész végig.

    • Junchi Says:

      Hááát, ha már választani kell a Beelze és a Sket között, akkor inkább már az utóbbit mondanám. Előbbi nekem nagyon nem jött be… ^^” (Mangában egy fokkal tűrhetőbb, de az anime katasztrofálisan rossz.)

      • ronin1337 Says:

        Kétségtelen, hogy nem az eredetiség és a mély értelműség, a fő ismérve a sorozatnak, de én valamiért nagyon megszerettem a karaktereket, és az interakcióikat is nagyon jónak találom. Igazat megvallva, amikor átmegy hirtelen komolyba a hangulat, akkor TÉNYLEG komolyan lehet venni, még úgy is, hogy 3 oldallal ezelőtt még a szokásos agyf*sz humorral bombáz minket az alkotó. Azt hiszem ezért bírom annyira, mindig képes eltalálni a megfelelő hangulatot.

  4. kdanni Says:

    Én nagyon szeretem a Sket Dancet, de már az anime indulása előtt sejtettem, hogy nem fog ez igazán működni animeként. Főleg mikor meghallottam Bossun hangját, az nekem több évi képzeletemet rombolta le.
    Egyedül a 6. rész volt, amit megakartam nézni, a Hófehérkés előadás akartak bemutatni, de azt is csak azért, mert Shiraishi Ryouko és Inoue Marina a két kedvenc seiyuum.

    Nem tudom az animében hogyan sültetek el a poénok, de a manga alapján szerintem a SketDance vicces, kegyetlenül fárasztó, de ugyanannyira vicces is. (Jó mangában át lehet siklani a tsukomi beszolásokon, amit ráadásul Shiraishi Ryouko kegyetlenül idegesítően csinált.)

    • Junchi Says:

      Bár az értékelésben a seiyuu-kra 5-öt adtam, de Shiraishi talán legrosszabb szerepe volt Himeko. A kansai-bent jól hozta, de mikor hisztizett, kedvem lett volna nekem is.

      A többiek rendben voltak, bár én továbbra is azt mondom, Hiroyuki legjobb szerepe nem Bossun, hanem a Yojouhanos Ozu.😀

  5. Dodgers Says:

    A post tárgyához nem tudok sok mindent hozzáfűzni azon kívül hogy a Gintama látatlanban is jobbnak tűnik egy erős kategóriánál, ettől függetlenül jó látni hogy az Azumanga megtetszett annyira hogy toplistás helyezést érjen el a műfajában.🙂

    • Junchi Says:

      Hát, ha csak azt nézem, hogy úgy nagyjából az összes epizódjának sikerült legalább kétszer megnevettetnie, akkor igen, listában a helye.😀

  6. Mangekyo022 Says:

    Nem rossz kritika, tetszett!

    Amúgy mi a véleményed a Dai Mahou Touge-ról és a Dokuro-ról? Nekem előbbi jobban bejön, mint utóbbi.

    A School Rumble-t nagyon szeretem, örülök, hogy neked is bejött.

    Szerinted is rossz a KissxSis? Nem tudom miért, de nekem nem humoros pl hogy egy csaj 50 másodpercen át vizel terpeszben a főhős feje mellett…

    S tudom, hogy írtad, hogy úgy is leírod a véleményed róla, ha érdemesnek találod, de csak annyit szeretnék tudni, hogy szerinted eme fejezet marha jó vagy szimpla trollkodás (már megint): http://www.mangareader.net/bleach/510

    • Junchi Says:

      Köfi. :3

      Azt a Dai Mahou izét nem ismerem, a Dokuro első része meg anno (hajjaj, de rég is volt…) le volt szedve, de belepörgetés után villámgyorsan világossá vált számomra, hogy nem én leszek a célközönség.

      School Rumble meg úgy rulz, ahogy van. Pont nemrég toltam le megint S1-et és tegnap mentem is tovább S2-vel.

      Kiss×Sis: Nem vágom, de jobb is.😀

      Bleach manga: Őszintén? Fos. Már Yamatata csatája sem tetszett igazán, viszont az előző ch végén a csavar érdekes volt, azaz, hogy lett volna, ha Kubo nem qrja el újfent… Ez a klón dolog félelmetes marhaság, ennél azért valami kreatívabbat vártam, ráadásul annyira látszik az egészen, hogy pár ch-val ezelőtt találta ki, hogy csak úgy üvölt róla. És persze még mindig nem tudjuk, mi van HM-ben, ki volt az, aki széjjelvágta Opie nyomorék fejét. Komolyan, már csak megszokásból olvasom, meg mert állítólag ez az utolsó arc…

      • Mangekyo022 Says:

        A Dai Mahou Touge-t nagyon tudom ajánlani (tény, akkor én marha közepesre értékeltem), s ha egy ember véleménye nem győz meg, akkor olvasd el Péter bejegyzését is róla. Hidd el, 4×20-25 perc bőven megéri!

        School Rumble: Mai napig nem értem, miért nem annyira híres itthon!

        Bleach: Érdekes módon most sok Bleach fan nagyon örül, hogy nem mutatják HM-t, mert így Ichigo-t sem kell Kubo-nak mutatnia.😄


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: