Kuroko no Basket – Anime of the Year?

Kurokomain

Az „anime-műfaj” az egyik leggonoszabb, leggroteszkebb kifejezés az univerzumban. Egyes változatait reflexből ignoráljuk, míg a mérleg másik oldalán az „elkötelezett rajongás” feliratú súly igyekszik – lehetőség szerint – egyensúlyt tartani a két kar között, hisz csakúgy, mint az élet bizonyos területein, úgy itt is harmóniára törekszünk… Azaz törekednénk, ha nem lennének jelen azok az apró homokszemcsék, melyek markáns kavicsként hatolnak a gépezetbe. A képlet ugyanis nem ilyen egyszerű, legalábbis saját jóravaló példámból kiindulva. Alighanem hétmérföldes primitívségről tenne tanúbizonyságot az, ha pusztán „szeret-nem szeret” alapon ellehetne intézni egy olyan tág fogalmat, mint a műfaj. És most csalok egyet: A labdát ugyan feldobtam, de a továbbiakat rád bízom, nyájas olvasó. Rajtad áll, hogy mit kezdesz a gondolatmenettel; én most inkább igyekeznék rátérni végre a bejegyzés központi témájára, ergo miért húzódik ambivalencia a „nem szeretem a sportaniméket” kijelentésem mögött, holott kíméletlenül rá tudok függeni egyikre-másikra. Csak legyen csábító az a bizonyos mézbe mártott madzag és már rajta is vagyok az ügyön. Mai élvezetünkről a Kuroko no Basket cö anime gondoskodik.

Kuroko no plot

Adott volt vala egy csokorra való standard, a sportanimék alapkövei, melyek idővel afféle „halhatatlan közhellyé” léptek elő. Ha sikerekre vágysz, nem nyúlsz bele, mert minek is, ha egyszer három darab végtelen (év-hó-nap) teszi ki a szavatossági idejüket és, ha emellé még csipetnyi fifika is szorult beléd, hát garantáltan nem lősz mellé a végeredménnyel.
Van tehát egy Teiko Középsuli néven futó intézményünk, mint a kötelező iskolai környezet, azon belül egy menő kosárlabdacsapatunk és azon belül egy még menőbb Kiseki no Sedai-unk, azaz a Csodák Generációja néven elhíresült, a helyi „leg-„-ekből összeverbuvált csapatunk. Papíron öten, egyébként pedig hatan alkotják a szivárvány színeit hajzuhatagaikkal képviselő brancsot, a plusz egy fő pedig nem más, mint a címszereplő, polgári nevén Kuroko Tetsuya. Az alsó-középiskolát kéz a kézben (persze közte valami kosárlabdaféle is leledzik, mielőtt még valami fujoshi-vágyálommá vedlene át ez a mondat) vészelik át, ám a felső-középiskola hajnalán feloszlik a csapat – mindenki megy a maga útján, így más-más iskolákban kötnek végül ki. Kurokónk a Seirin-be kerül, ahol megismerkedik az anime másik kulcsfigurájával, az Amerikából frissen visszatért Kagami Taigával, aki névrokonával ellentétben majd két méter magas, izmai pedig az egész sorozat alatt alighanem külön életet élnek. Mindketten belépnek az iskola kosárlabdacsapatába, ami javarészt egy senpai-okból (meg egy-két díszlet-elsősből) álló társaság, hogy ott aztán majd elérhessék a személyenként kitűzött céljaikat. Eddig semmi pláne, sí? Mondhatjuk, ám van a dologban egy molyfingnyi pikantéria, mely minimálisan ugyan, de eltér a megszokott formulától: A főhős „kérdésköre”. A cím ugyanis rendkívül csalóka. Aszerint ez elvileg Kuroko műsora, ám szerény véleményem szerint Kagami messze több írói figyelemben részesült, ráadásul az egész sztori fókuszában tulajdonképpen ő áll (és izzad). Az ő legjobbá válásáról szól a történet, hogy aztán végül lealázhassa a Csodák Generációját, míg Kuruko „csak” az árnyék szerepkörét tölti be, kvázi aki eljuttatja odáig Kagamit, amit többször ki is hangsúlyoznak a sorozat folyamán. Érdekes koncepció, meg kell, hogy mondjam, ahogyan az is, hogy Kuroko csupán egyetlen területen top, minden másban béna, nem úgy, mint a rivális stuffoknál, ahol a főhős azért zseni, mert… zseni. A többi viszont marad a régi, ergo meccsek, edzés, bajnokságok, erősebbé válás, poénkodás, fanservice és még több zsákolás, hohohoo~~ (csak, hogy aktuális legyek).

Kurokoololo

Kuroko01

Mitől döglik a légy?

Szögezzük is mindjárt le: A Kuroko no Basket egy baromijó anime. Miért baromijó? Azért, mert szórakoztató. Élvezetes. Arcra vigyort varázslós. Hangulatos. Satöbbi. DE(!) ez a cucc – a fenti kis ízesítést leszámítva – nem több mint a legtöbb, magára valamit is adó sportanime. Sarkítás nélkül kimerem jelenteni, ugyanazokat a köröket futja le, mint egyes kollégái és egyúttal vissza is utaltam az előző bekezdés utolsó mondatára. Változás talán csak a második felében történik; addig viszont minden ugyanabban a mederben zajlik: Gyors főhősbemutatás, felbukkan az első CSG tag (a mások stílusát copyzó szőke fangirltrap), akit természetesen össze-vissza fényeznek, hogy aztán végül bebukja a dolgot. Majd jön a következő (a „félpályáról is bedobom a gyűrűbe” megane), aki elvileg még erősebb, de persze ővele is feltörlik a padlót. Ez volt a történetben az a bizonyos kritikus pont, ahol dönteni kellett, hogy mi legyen. Ha maradnak a megszokott formulánál, hatalmas monotonitás vette volna kezdetét, mely akár az élvezhetőség rovására is mehetett volna, ezért aztán csavartak egyet a dolgon, melynek egyenes következménye egy SPOILER: elvesztett Seirin meccs lett. Ez még azonban korántsem jelent kiugró változatosságot, hisz egy sportéletben alap, hogy nem nyerünk meg mindig mindent. Inkább úgy éltem meg az egész Touou elleni meccsüket, mint a szükséges plusz, ami ahhoz kell, hogy a hangulatot továbbra is egyenesben tartsák, semmint, hogy itt valami nagyon eredeti lépést könyveljenek el most vagy akár a későbbiekre nézve (ami természetesen a „még több edzés/még erősebbé válás” jegyében telt). Hogy ez kiugró gond lenne? Dehogy (ellenkező esetben a kukába vághatnám a fenti analógiámat), hisz ettől lesz sport anime a sport anime. :3

Kuroko02

Kotorásszunk egy centivel odébb és nézzük, mi-minden akadhat még a horgunkra. Azt talán már mondanom sem kell, hogy a KnB (WSJ-adaptáció lévén) is a „Shounen Jump shoujo mangája” halmaz prominens tagjaként képviselteti magát, ami nem is csoda, hisz egy ilyesféle „tesztoszteron a maximumon” sportág izzadó férfiak (és felsőtesteik) után kiált. Ennek eredménye, hogy a majd 40-50 karaktert számláló sorozat összesen 2, azaz kettő darab női karaktert vonultat fel. Persze a mangaka igyekezett a minimumból lehetőleg medium-ot faragni, ergo a „bele mindent a közösbe” elv lebeghetett a szeme előtt, mikor megalkotta a Seirin edzőjét és a Touou menedzserét. Előbbihez adj rövid hajat, deszka testet, egy kis tsundere-esszenciát, főzni nemtudást, némi dominanciát és Chiwa Saitót, utóbbihoz pedig aranyos pofikát, rózsaszín hajat és szemeket, két érett dinnyét, a főhős legyen a love interest-je és akkor már Orikasa Ai-t se felejtsd ki. A hímeket nagyjából hasonlóan kell elképzelni, csak ők x+n-szer többen vannak, ami a fangirl boldogság-hormonok számát is többszörös hatványkitevőre rúgja. (Egyébként valamiért azokat a karaktereket bírtam a legjobban, akiken szemüveg volt, kiemelten A senpai Hyuugát, aki valamiért egyszerre volt kúl és dork. xDD) A fanservice-t meg kár is lenne hosszasan fejtegetni; aki izzadó bishiket akar, ennél jobb cuccot keresve sem talál, a mindenféle BL-shippingről már nem is beszélve, amik ugyan nincsenek semmilyen formában közvetlenül a néző orra alá dörgölve, de mint tudjuk, az egyvágányos képzelőerő nagyúr. (Nem, tisztelt férfiolvasóim, nincs szándékomban lebeszélni titeket erről a cuccról, sőt, de, ha láttatok már legalább egy újkeletű sportanimét, akkor tudjátok, hogy ez egy megkerülhetetlen dolog. Na.)

Kuroko03

A grafika rendkívül részletes és korrekt (az izmok vonalai már-már szinte anatómiai pontossággal lettek behúzva xD), az OST pöpec, az animáció az esetek döntő többségében magas színvonalú, habár volt egy-két hülyén leanimált fej/jelenet, de azért ilyen folyamatos mozgást nem sűrűn látni shounen cuccokban. Aztán a szokásos, sportanimékre jellemző hülyeségek természetesen itt is megvannak, gondolok itt elsősorban a „fényezzük csillagfényességűre az éppen aktuális ellenfelet és mindig mondjuk ki a teljes nevét is hozzá” dologra, az „alig, hogy elkezdődött a meccs, máris úgy izzadunk, mint a lovak” részre, a „3 másodperc van hátra a meccsből, de arra azért még van időnk, hogy a nagy belső monológunkat és még vagy 20 passzt megejtsünk” vagy örökzöld kedvencemre, a „képesek vagyunk a levegőben maradni perceken át” wtf-re. Hogy ezek negatívumként csapódtak le? Ugyan… Inkább csak szőrszálhasogatok. Mert azt szeretek.

Kuroko04

Kuroko no Verdikt

Mit mondjak a Kuroko no Basket-ről… Mindenféleképpen ajánlom, akár szélesebb rétegeknek is, hisz az első számú célját, a szórakoztatást maximálisan ellátja. Ha van legalább egy sport anime, amit komálsz, mindenképp érdemes bepróbálni és még a kosárlabdáért sem kell feltétlen rajongani (én se szeretem btw), mert ez bizony egy shounen cucc, méghozzá a jobbik fajtából. S2-t ide!
Végül pedig a címben feltett kérdést váltsuk is át kijelentéssé: Anime of the Year! Köszöntem.

Opening01~

>Kuroko no Basket<
 Grafika

4

 Hangok/Zenék

4

 Történet

3

 Seiyuuk

5

 Karakterek

4

 Hangulat

5

>Mellette: Végtelenül szórakoztató, remek animáció, elsőosztályú seiyuu-gárda.
>Ellene: Sok újat nem tesz hozzá a műfajhoz.
 Végítélet     7
Explore posts in the same categories: Friss-ropogós, Minden más

15 hozzászólás - “Kuroko no Basket – Anime of the Year?”

  1. kdanni Says:

    Ha az év animéje nem is lesz a mangája biztos.😀
    10 Top-Selling Manga in Japan by Series: 2012

    • ronin1337 Says:

      Váó! a Kuroko még a Naruto-t is beelőzte méghozzá jó másfél millióval! Nem meglepő módon az első helyen még mindig a One Piece csücsül és szintén nem meglepő módon a Blech közelében sincs a top10-nek. Viszont a Magi 9. helyen áll! Sok jót hallottam már róla lehet, hogy bele kéne nézni.

    • Junchi Says:

      A manga népszerűségén mondjuk szerintem marha nagyot dobhatott az anime, I mean, nem sok olyan WSJ-adaptációt ismerek, ahol a BD-eladások egyáltalán képesek lettek volna 5k fölé menni.

  2. kvakond Says:

    “Anime of the Year!”

  3. ronin1337 Says:

    A Nisemonogatari idén jött ki nem? Én kinevezem azt év animéjének. Mondjuk tekintve, hogy egyáltalán nem követem a frissen megjelent animéket a véleményem valószínűleg nem túl mérvadó ^__^”

    • Junchi Says:

      A Nisemono nálam az Év Csalódása díjra pályázhat egyedül. Maa, ha önmagában nézem, nem volt rossz, de mint Monogatari/NisiOisin cucc… >__>

  4. Mariko Says:

    Nálam nem lett az év animéje (az a Chihayafuru :)), de nagyon szórakoztató sorozat volt, és én is szívesen megnéznék egy második szezont belőle. Tényleg az a fajta anime, amit szinte bárki megnézhet, és kicsi az esélye, hogy nagyon nagy csalódás lesz a vége. ^^

    • Junchi Says:

      Nálam ugyan a Prince of Tennis marad a sport – shounen-fight hibridek etalonja, de, hogy melyik címet is illeti az ezüst serleg, azt talán nem kell hosszasan fejtegetnem.😀

      Maa, mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt valami nehéz dolga (nálam), hogy kiérdemelje az Év Animéje titulust, szal gyorsan átfutottam, mit merre értékeltem az idei felhozatalból és egyedül a Nise – Sakamichi kettősnek lett volna esélye, amiket szintén 7/10-re lőttem be, de az egyik inkább csalódás volt, semmint epic, a másik meg jó, aranyos, meg minden, de semmiképp nem kiáltottam volna ki az év legjobbjának, úgyhogy a Kuroko pont kapóra jött. :3

  5. Leara Says:

    Bár az év animéje nálam nem lett, de mindenképp a jobb sorozatok közé tartozik, szóval csatlakozom azokhoz, akik szívesen megnéznének belőle egy második évadot is😀.

    Egyébként úgy vagyok vele, mint te: még mindig a PoT a kedvenc shounenes sport animém (már csak a szereplők miatt is… abból a szempontból sokkal jobban tetszik, mint a Kuroko :D), de a Kuroko simán megérdemli a 2. helyet🙂.

    • Junchi Says:

      Amilyen eladásokat produkál, szinte kizárt, hogy ne folytatnák.😀 Tippre a jövő évi őszi szemesztert mondanám.

      A PoT meg valóban jobb munkát végzett a karakterekkel, már csak azért is, mert ott legalább nem pom-pom lányokként funkcionált a csapat fele. xDD

  6. Morwen Says:

    Ugyan, egyértelműen a sword art online a legjobb idén😄

    • Junchi Says:

      Szinte biztos vagyok benne, hogy a SAO-t fogják a legtöbb helyen megszavazni az év legjobbjának.:/

      Egyedül Randomc-ben bízok, szal oda többnyire érett (értsd: valamivel racionálisabb :D) emberek járnak, de egy top5-be fix, hogy ott is bent lesz.

  7. Mangekyo022 Says:

    Kedvenceim között van, s örülök, hogy más is írt róla.

    Amúgy Junchi, lenne egy kérésem, mely nem nagy, de kínáncsi vagyok a véleményedre eme one-shot manga kapcsán:

    http://mangafox.me/manga/boku_no_kirai_na_kimi_no_koto/

    Ez egy 33 oldalas seinen romance manga, melyről csak annyit szeretnék kérdezni, hogy mi a véleményed. Szerintem sablonos, de “aranyos”.

    • Junchi Says:

      Belelapoztam, de egyelőre csak a TEXT TEXT TEXT maradt meg, plusz az, hogy a főhős csávó úgy néz ki, mintha Pumuklit alakították volna kicsit át. ^^”


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: