Madoka Movie 2 OP

Na jó, ritkásan mondok ilyet ilyen egyértelmű  és aljas fanservice-re, de az az 1:07-1:10 intervallum igencsak nosebleed-kategóriásra sikeredett. :3

Explore posts in the same categories: És a többi...

22 hozzászólás - “Madoka Movie 2 OP”

  1. kvakond Says:

    Buckets. I came buckets.

  2. Thral Says:

    sweet mother of yes.

  3. Hedoro Says:

    Ha jól hallom a kedves közönség rögtön hangot is adott a tetszésének :O Biztos perverz papikák is beültek rá..

  4. Rui-chan Says:

    Jómagam jobban kedvelem a KyouSaya párosítást, de el kell ismernem, tényleg hnnnnngggggg moment lett.🙂 Ettől csak még jobban meg akarom nézni a mozifilmeket.

  5. Junchi Says:

    Én még egyelőre nem tudom, hogy akarom e az első kettőt, szal mégiscsak egy retelling az egész = fejős tehén effektus, azt meg annyira nem komálom. (Mármint, ha szinte tök ugyanazt akarják rásózni az emberre. Ezért sem néztem meg a Gurren Lagann filmeket se és nem is fogom.)

    Imho elég lett volna csak a harmadik film.

  6. Péter Says:

    Nos, amennyiben a Madoka 92-es lenne, ennek az újramesélésnek most lehet örülnék, de így totál felesleges.

    Nosebleed fanservice? AIC & Gainax mah boi, not Shaft! =P

    • Junchi Says:

      Cö-Cö.😀 Ha fanservice, akkor részemről reflexből Shaftra voksolok.

      • Péter Says:

        Shaftal az a baj, hogy nagyon be vannak állva (ők is) erre a jellegzetes, pudingfejű moe dizájnra. Talán a Monogatari franchise tűnik kivételnek, bár a hölgyek dizájnja amolyan “nothing special”, szóval látszik, hogy ezt csinálják ritkábban. Igaz, legalább nem vetik el a sulykot annyira, mint a KyotoAni szokta, a lelki beteg, halszemű angyalkáival. =)

        Nálam a fanservice, mármint a jó fanservice, az ott kezdődik, hogy a stúdió tud nőt rajzolni, aki nem 8 évesnek néz ki, de nem is úgy, mint akit épp a legelőről hozták be fejésre (khmm… ARMS).

        Ha a külső check, utána jön az, hogy mit tud a karakter amúgy, mert “ami szép az szép” és lehet 20 szögből bevágni, de ha a mögött nincs semmi, akkor 1-2 rész után kevés lesz. =)

        Na ebben jó például a Gainax, vagy az AIC. Utóbbi háremeitől tanulhatna a Xebec és a To Fuck Ru-ja. =P

      • Junchi Says:

        Igazából én kizárólag a Monogatarikat értem a Shaft alatt, szal ez a Madokás/Hidamaris széthúzott fejek style nekem sem az esetem (hogy finom legyek).

        A Monogatarik viszont nálam A fanservice, bár persze ott sem az egész úgy általában, hisz igyekeztek millióegy otaku-fétist kielégíteni, így aztán olyanok, mint loli-fanservice, incest és hasonlók is részei a “csomagnak”, ami meg… meh.

      • Titkos Says:

        Btw, a “To-Fuck-Ru” nálam pont azért ver meg minden más háremet, mert tisztában van vele, hogy nem több, mint csöcsös-segges “mutogatós” show, de abból igyekszik műfajon belül a maximumot kihozni, helyzetekben, fanservice-ben, stb. A csajok meg persze, hogy egysíkúak, az ilyen cuccoknak jellemzően ez a lényege, hogy bedobnak 10+ nőt, valamilyen sztereotípiára kihegyezve (“genki girl, moe girl, tsundere” stb.) így a fanok kiválaszthatják a “waifujukat”.😛 Emellett pedig még az érzelmi szálak is mozogtak, még ha lassan is, hogy jól el legyen nyújtva. Nem tudom, egy ilyesmi sorozatba mi kéne még. (Persze ezt most kizárólag a “sima” TLR TV-re/OVA-ra, meg a Motto-ra értem, minden, ami TLR: Darkness címen jön ki, az egy hulladék.) Btw, főleg annak fényében nem értem, hogy mit cseszegeted folyton a TLR-t, mint a műfaj legalját, amikor a minden tekintetben gagyibb Rosario to Vampire-re azt mondtad, hogy egész kellemes kikapcsolódás, pedig már önmagában is gyenge, ha pedig az eredeti mangához viszonyítom, akkor simán “worst adaptation ever”. A másik meg ez a “a Gainax tud nőket rajzolni!”, miért a TLR-ben mi a gond? Alkatra szvsz 10/10-ek.😛😄 (Már ha nem az imouto, meg loli karikat nézzük, de szerencsére azok is a háttérbe szorulnak, már a Darknessig…)

        A Gainax meg mikor csinált normális fanservice show-t? Egy mellet alig mernek bevállalni a szerencsétlenek, egy TTGL moziig kellett várni vele.😛 Az ő fanservice-ük olyan, mint egy Michael Bay film: jellemzően van egy, maximum két jó nő, hogy meglegyenek a vizespólós és hasonló jelenetek, de igazából ennél tovább nem mennek velük, a hangsúly a robbanásokon, random baromkodásokon és hasonló, valóban “Gainax védjegy” dolgokon van. A csaj csak ott van, hogy őt is kipipálják, de messze nem aknázzák ki a benne rejlő lehetőségeket, már ami a fanservice-t illeti. EVA-ban Asuka és Rei, TTGL-ben Yoko (na ő pl. max egy mákszemmel van csak jobban kidolgozva, mint egy To-Love-Ru girl, szal…), FLCL-ben a gitáros csaj, Abenobashiban a “nagymama”, a többi cuccukra meg nem is emlékszem most. (De nyugodtan írjatok címet, ha esetleg a Gainax kihozott valami hárem-fanservice-legendát az EVA óta, amiről megfeledkeztem. A Diebusters-t ajánlották még úgy, hogy “mekkora yuri-shipping-fanservice show!”, hát öhm….) Szal oké, szubjektív, hogy kinek melyik karakterdizájn a kedvence, meg ilyesmi, de azért fura lenne, ha a Gainax-ot állítanánk be itt fanservice-királynak, miközben a Xebec Love Hina-t, meg TLR-t szült a világra.😛 (Nagyon erős túlzással, de kb. mintha valaki azt állítaná, hogy “Mekkora szar fantasy-t csinál már Tolkien, de bezzeg Stephenie Meyer, ő ANNYIRA bejön nekem!”😛😄 És most nem a két cég általános minőségére gondolok, mielőtt megérkeznének a habzó szájú Gainax fanboyok, hanem arra, hogy a két cég fanservice-szempontból mennyire számít “úttörőnek” a műfajban.)

        Amúgy igen, még ha csak arról kell vitázni, hogy “Gainax vs. Shaft”, akkor is az utóbbira szavazok, szintén azért, mert bár ennek a cégnek is megvan a saját hülyesége (nekik a művészkedés), még mindig logikusabban állnak hozzá és vezetik végig a fanservice-szálat a sztorijaikban. Lásd a Monogatari, ami ha nálam nem is “A fanservice”, mint Junchinál (mert ahogy már fentebb írtam, az nálam a TLR :P), de tényleg tudja magáról, hogy egy otakushow és a különféle “művészi megoldások” alatt azért jól felismerhetőek, hogy gyakorlatilag itt is “típuscsajok” vannak, vagy hogy az “olyan” helyzetek mellett nagy adag “verbális fanservice” is van a cuccban, amit tényleg kevés animében látni. (Az más kérdés, hogy ők is beszaribbak voltak azért, mint várnám. Kanbaru meztelenül fekvőtámaszozik, de “jajj, nem szabad a mellbimbókat mutatni, csak pont addig lógatjuk bele a kamerába, hogy azokat még épp kitakarjuk…” pff, tejbetök banda, legalább a BD-re rányomhattátok volna, főleg, hogy amúgy a lemezes kiadásra komplett jeleneteket szoktatok átrajzolni, nem egyszer totál feleslegesen. :P) A Madoka dettó ilyesmi, csak ott a moeloli-magical girl vonalon indultak el, meg “aládobtak” egy jó sztorit, de azért felismerhető, hogy emellett erősen yuri shippingre van kihegyezve a dolog, szóval fanservice szempontból azon is sokat dolgoztak. Gainax ILYET mikor csinált, hmm?

        Ja, meg amit még kérdezni akartam, hogy az AIC mely animéket csinálta? Így a cégnévről most nem ugrik be.

      • ronin1337 Says:

        @Titkos: Valami elképesztő azon képességed, hogy egy sorozat egészét egy teljesen jelentéktelen és felesleges része alapján értékelj. A SHAFT képi világát elintézni azzal, hogy “művészkedés” elég sokat elárul rólad.

      • Junchi Says:

        AIC hozta össze a Tenchi Muyót, szal valahol megértem, hogy Péter miért emlegette fel őket. :3 (Amúgy kábé fingom nincs, hogy ezen kívül mi mást csinálhattak még.😀 A nevüket is csak a Tenchi miatt jegyeztem meg.)

        A Gainax fanservice meg megint az, amihez nem nagyon tudok hozzászólni, lévén a kevés látott cucc miatt, bár a TTGL/ShikaHime/Medaka alapján ők is ezt a “bele a pofádba” fanservice-t erőltetik legtöbbször, amit mondjuk rühellek. Na jó, a TTGL/ShikaHime annyira talán nem, de a Medaka annál inkább.

      • Kvakond Says:

        AIC: Sora no Otoshimono, Asu no Yoichi, Maken-Ki, Mayoi Neko Overrun, Nyan Koi, R-15

      • Junchi Says:

        ^Áhá, akkor ezért nem rémlett a nevük…

      • Titkos Says:

        “@Titkos: Valami elképesztő azon képességed, hogy egy sorozat egészét egy teljesen jelentéktelen és felesleges része alapján értékelj. A SHAFT képi világát elintézni azzal, hogy “művészkedés” elég sokat elárul rólad.”

        Az a helyzet, hogy vannak olyan elemek 1-1 sorozatban, amik nálam rettenetesen le tudják rontani az adott cucc nézhetőségét. Ezek közé tartozik pl. a moe olyan mértékű használata, amikor már a képernyőn folyik lefelé a cukormáz (otaku nézők esetében más is… XD), vagy az, amikor egy sorozatban olyan szinten megy a beleapofádba akció/fanservice, hogy közben mindenféle logikának és értelemnek ellentmondanak a készítők és bizony, ugyanígy vagyok az olyan animékkel is, ahol minden egyes jelenetet úgy állítanak be “mintha az egy filozófiai mozgalom kezdete lenne”. (by Gergő, Hollywood Hírügynökség😄 ahogy ő fogalmazott: “amikor egy film annyira fenn van a saját seggében…”, ez animékre is igaz nem egy esetben) És mivel ezek a dogok jelen vannak sorozatokban, az évek során azt is észreveszi az ember, hogy mely animestúdiók mely irányzatot preferálják és Shafték bizony a “művészgyerekek” próbálnak lenni. Ez még önmagában nem is lenne baj, az már sokkal inkább, hogy erre a legtöbbször jellemzően olyan mangákat/light noveleket vesznek elő, melyeknek alapvető hangulata és története messze távol áll ettől a komolykodós/művészkedős stílustól. Speciel a Madoka még üdítő kivétel, ott legalább értelme van annak, hogy mondjuk csak akkor jön a mindfuck-világkép, ha épp a boszorkányok világában küzdenek, mivel történetileg a dolog meg van magyarázva és tényleg érdekes. De hogy a Monogatari sorozatokban mik azok a random összedobált hülyeségek (könyv-vízesés a szoba közepén, Araragi feje egy epizódban háromszor vált karakterdizájnt, stb.), azt még fan nem magyarázta meg nekem és speciel az általam most nézett Maria Holicban is érezhető, hogy sokszor már túlerőltetik ezt a szürrealista hozzáállást és úgymond a “semmire verik magukat”. (Értsd: oké, jó poén pl. ellőni, hogy mivel lányiskolában játszódik a történet, ezért elő-előkapják a régi klasszikus shoujók karakterdizájnját 1-1 állókép erejéig, na de hogy minden egyes epizódban? És ez még így is a tűrhetőbb “Shaft-poénok” között volt, de ennél idegesítőbbeket is találni.) Ha szerinted “sokat elmond rólam”, hogy a legtöbbször értelem nélküli, pusztán “OMG, olyan extrémen vizuális vagyok, SZERESSETEK!” képektől nem dobom hanyatt magamat, akkor inkább vállalom, hogy sötét bunkó paraszt vagyok. Csak azt nem tudom, akkor pl. a Gankutsuou-ban vagy az Iblard Jikanban (utóbbi sajnos nem túl ismert, pedig ha valami, akkor AZ művészet!) miért találtam gyönyörűnek az egész képi világot? Ja, hogy ott “lágyan” volt bemutatva és nem nyomták bele a képembe, mint Shafték a Bake alatt a vörös-fekete villódzó képeket minden rész elején, amiktől már a retinám is kiégett… (Meg láttad te pl. a Kizumonogatari trailerjét? Komolyan, mi akar az lenni?)

        A másik meg, hogy szerintem ezek a képi megoldások rohadtul nem “teljesen jelentéktelen és felesleges részei” a Shaft sorozatoknak, mivel ha azok lennének:

        1. Valszeg nem zavarna annyira, hogy a teljes sorozatot emiatt húzzam le, mivel nem ezen lenne a hangsúly.

        2. Valszeg nem az lenne, hogy az ember akármelyik Shaft sorozatot nézni kezdi, öt perc nem telik el úgy, hogy valami láthatóan erőltetett vizuális megoldás nem repül a képébe. (Oksa, kivétel talán a Madoka, de most ne az legyen már, hogy amiért végre képesek voltak egy original és relatíve “normális” animét összehozni, ezért most gyorsan minden múltbéli hülyeségük meg van bocsátva.)

        Amúgy most a Madokáról vagy a Bake/Nise-ről írt mondataimra mondtad, hogy az egész sorozatot pusztán a képi világ miatt húzom le? Csak mert szerintem annyira egyiket sem “támadtam meg” előző postomban, másrészt meg nem mindegy, mivel a Madokát még nem láttam végig, ergo arra nagyon be sem szólhatok (de szerintem nem is tettem), ellenben a Monogatari cuccokkal azért merem állítani, hogy eléggé képben vagyok, tekintve, hogy a Bakét teljesen végignéztem, a Nise-nek az elején járok, de azt is be fogom fejezni, illetve a legtöbb fannal ellentétben a light novel eredetikkel is “barátkoztam” már. Ugyanis főleg ez utóbbiak fényében derül ki, hogy Shafték mit műveltek a “művészkedés oltárán” a sorozattal, bár mivel a legtöbb fanboy annyira megimádta a sorozatban jelenlévő szürrealizmust, hogy még a 11-es epizódban felbukkanó 11-es számozású kocsikban is Code Geass utalást félt felfedezni (igen, ezt konkrétan az egyik fan blogján olvastam és nagyon fájt), ez őket rohadtul nem izgatja. (Meg az is érdekelne még, hogy hol olvastál tőlem még olyan postot, ahol szerinted valami “jelentéktelen és felesleges” ürügy alapján húztam le egy animét, mert gondolom nem egyetlen Shaftot bíráló postom alapján rágtál be rám ennyire. XD)

        “AIC hozta össze a Tenchi Muyót, szal valahol megértem, hogy Péter miért emlegette fel őket. :3 (Amúgy kábé fingom nincs, hogy ezen kívül mi mást csinálhattak még.😀 A nevüket is csak a Tenchi miatt jegyeztem meg.)”

        Ja így már érthető, az nálam is nagy kedvenc, de mondjuk kissé igazságtalannak tartom, amikor mindenki a Tenchihez hasonlítja az összes utána jövő háremanimét. Persze jó lenne, ha minden hasonló cucchoz ilyen jól felépített világot/karaktereket/sztorit/hangulatot kapnánk, de a Tenchi inkább kivétel volt, nem a szabály, másrészt meg abból is inkább csak az első két OVA volt az, ami még valóban méltán nevezhető klasszikusnak. (Az utána jövők már vagy gyenge folytatások/spin-offok, vagy eleve nem is az eredeti alkotó művei, hanem a stúdió “fanfiction-ködött” egy jót pár TV sorozat és movie képében.)

        “AIC: Sora no Otoshimono, Asu no Yoichi, Maken-Ki, Mayoi Neko Overrun, Nyan Koi, R-15″

        Na igen, ezeknek a felét kb. csak címről ismerem, annyira meg egyik sem fogott meg, hogy egyáltalán elkezdjem őket. ^^”

      • ronin1337 Says:

        @Titkos: elnézésedet kérem, úgy látszik félre értettelek, azt hittem a Bakemonogatarit puszta fanservice sorozatnak tituláltad ami az én szememben elég nagy lehúzás. Igazat megvallva én SHAFT-éktól CSAK a Nise-t meg a Bake-t láttam, és engem hihetetlenül elvarázsolt azzal, hogy MÁS valahogy mint a legtöbb ilyen hárem -moe bélsár. Be kell vallanom, hogy én lelkes rajongója vagyok Dali-nak, a szürrealizmusnak és az abszurdista komédiának, úgyhogy a sorozat hangulata engem kilóra megvett. Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom a Monogatari sorozatban igenis volt helye ennek az ábrázolásmódnak és szerintem nem csak egyszerű esztétikai maszturbáció az egész. A váltakozó design-ok a szürreális helyszínek vagy hangulatfestésre szolgálnak vagy a végtelenbe nyúló dialógusok mögötti tartalomra utal. Ismétlem nem láttam a többi SHAFT sorozatot de úgy éreztem jó döntés volt ezt a fajta ábrázolásmódot választani ehhez a sorozathoz.

  7. Junchi Says:

    Nem to’om, de én nagyon bírom Shaft-ék ezt a fajta ábrázolásmódját, már amíg nem viszik túlzásba a dolgot (a Maria Holic-ban erre azért bőven akad példa). Szimplán jól néz ki az egész.😀 (Én művészetet legalábbis nem keresek benne/mögötte.)

    Más kérdés, hogy vizuális szempontból mondjuk egy Ganku vagy egy Mononoke lazán verik. (Az ellentétes pólus pedig a Kaiba cö anime lenne, ahol a készítők komoly tudatmódosító szerek hatása alatt állhattak; az egész cucc olyan, mintha valami LSD-parádé lenne…)

  8. Péter Says:

    A fanservice egyike azon témáknak, ami roppant ízlés függő, szóval ez tényleg csak azon múlik, kinek, melyik megközelítés fekszik inkább. =)

    Számomra a Xebec stílusa nem sokkal különb, mint az ARMS-é, csak még ők a tehénfarmra esküsznek, addig Xebecék inkább a lolizásra vannak beállva. Ugyan úgy, mint ahogy Shafték is főleg moét nyomatnak, elég csak szétnézni az animéik között.

    Gainaxéknál pont az tetszik, hogy ha ki is hangsúlyozzák a női idomokat, annyira azért nem durvulnak el (legalább is általában véve) plusz van mellette más is, például stílusa a hölgyeménynek. =) Ahhoz meg nem feltétlen kell levetkőztetni egy karaktert, hogy jól nézzen ki. =) Számomra egy szép, szexi fehérnemű, vagy egy feszülős ruha egy formás nőn, többet ér, mint a premier plánban meztelenkedő loli/moe. Egyébként, ha valaki erősebb fanservicera vágyik tőlük, akkor ott a Re: Cutie Honey ova.

    Csináltak már ők is olyat, amit meg nem néznék, például a Shaftal közös He is My Master. De szerencsére akad olyan a munkáik között, amiben megtalálhatom a számításaimat. =)

    Rosario két sör között elmegy, a maga bugyuta szintjén, mert a csajok jól néznek ki benne, aztán úgy kábé ennyi. Magát az animét jónak semmi esetre se nevezném, pont azért, mert tipikus szar Gonzo adaptáció.

    AIC? Egyrészt Tenchi Muyo, de ha valaki kicsit jobban szétnéz a régebbi animéik között, találhat még pár hasonló gyöngyszemet. Mondjuk ott az Ah My Goddess, vagy az itthon kevésbé ismert Burn Up! franchise. Az újabb kiadású animéiket hagyjuk, az már egy másik téma. =)

    Shaftékra visszatérve, én osztom Titkos véleményét. Szóval oké, hogy vannak mindenféle szürreális artok az animében, de amikor erre pazarolnak el komplett jeleneteket, és ezeknek amúgy nincs is semmi konkrét szerepük, “csak úgy ott vannak”, akkor esetleg joggal érezheti azt a néző, hogy eye candyvel akarják lekenyerezni.

    Különösen zavaró ez akkor, amikor a művészkedős jelenetek, és az átlag grafikai színvonal között feltűnő különbségek vannak. Akkor inkább fordítanák az erejüket arra, hogy egységesen erős színvonalat képviseljenek (mint ahogy teszi azt például a Madhouse) ahelyett, hogy a minőség hol felmegy a művészkedős részeknél, hol visszaesik, az “átlag” jeleneteknél.

    • Titkos Says:

      “Ahhoz meg nem feltétlen kell levetkőztetni egy karaktert, hogy jól nézzen ki. =) Számomra egy szép, szexi fehérnemű, vagy egy feszülős ruha egy formás nőn, többet ér, mint a premier plánban meztelenkedő loli/moe.”

      Mondjuk ez is igaz, szóval nem mintha ezekkel gondom lenne (Bakemonogatari – Neko-Hanekawa pizsamában = ’nuff said :3 XD), inkább úgy mondanám, hogy olyankor zavar nagyon, amikor már-már direkt ezzel húzzák az ember agyát és ordít az egész jelenetről, hogy vagy csak a korhatár miatt nem mernek pl. egy mellbimbót bevillantani (miközben a csaj már amúgy is félmeztelenül rohangál), vagy pedig jön a “mágikus” köd, pára, fénysugár (gagyibb darabokban meg egy odab*szott lila csík, ami önmagában is ritka igénytelen hatást kelt), amiről meg az ordít egy kilométerről, hogy eredetileg nem is lenne ott, csak azért nyomták rá a képernyőre, mert a Blu-ray kiadást is el kell majd adni valamivel. Lásd pl. klasszikus darabok közül a Ranma 1/2, ahol nem volt tele minden rész meztelen csajokkal, nem erőltették a fanservice-t orrba-szájba, de ha valaki fürdött, akkor az fürdött, nem próbálták takargatni idióta félmegoldásokkal. Szóval inkább úgy mondanám, hogy akkor zavaró a dolog, ha tudod, hogy amúgy ami ott van, azt látnunk “kellene”, de valami hülye cenzúrázás folytán mégis eltakarják.

      Nem beszélve arról, hogy oké, lightosabb darabokban még érthető a dolog, ha mondjuk 12 rész alatt van egyetlen fürdős jelenet, de amúgy nem a fanservice-ről szól a sorozat, de pl. a TLR Darkness TV verziója kvázi közel nézhetetlen lett emiatt, mivel a sorozat kis túlzással arról szól, hogy egyik fanservice jelenetből esünk a másikba, így viszont a hülye cenzúra miatt kb. többet látod a fénycsíkot, a sötétséget, a párát és az egyéb “fantáziadús” effekteket, mint magát a szereplőket.😄 (Ez azért is érdekes egyébként, mert a Motto TLR-nél még a TV verzió is be mert vállalni mindent, de lehet épp ezért nem is fogyott rendesen a BD, ezért most bekeményítettek, vagy nem tudom.)

      A másik meg, hogy oké, most eléggé mell-témából közelítettem meg a kérdést, de speciel pl. a Dragonball Kaiban lebutított Raditz haláljelenet legalább ennyire szánalmasan hatott, sőt, mivel ott ismertük a régi verziót, még inkább fájt a dolog. Nem tudom, hogy ezt pl. a BD-re “kijavították”-e, de nem is érdekel, ez már így is szégyen a szememben.

      • Péter Says:

        Azzal általában véve nincs bajom, ha a korhatár miatt a TV sorozatnál például úgy oldják meg a dolgot, hogy a fanservice megáll a fehérneműk szintjén.

        Amit viszont én is rühellek, amikor megrajzolják a hölgyek fedetlen bájait, de utólag, mindenféle kretén módon kicenzúrázzák azokat, hogy majd vedd meg a BR kiadást, ha látni akarod.

        Még rosszabb a szitu akkor, amikor már a fehérneműt is cenzúrázzák, mint az R+V Capu 2 esetén, ahol nem csak a hájas cenzúra denevér ment a nézők agyára, de Gonzoék olykor-olykor egyszerűen a képet is megvágták. Igaz, hogy muszáj volt nekik, mert valamikor akkor jött be a ban törvény, de akkor inkább rakták volna magasabb korhatárba, aztán kész.

        De nem, helyette úgy gondolták, majd “jól kiéheztetik a népet”, akik aztán tömegesen rohamozzák meg a boltokat, a BR kiadásért. A nagy ötlet persze épp fordítva sült el, és a roham elmaradt, mert sokan egyszerűen elfordultak emiatt a sorozattól, és a Capu 2 eladásai, valahol az alsó 20-ban voltak.

        A Kai sajnos nem csak a cenzúra miatt rossz, ott már eleve az egy hatalmas Fail volt, hogy mint kiderült, a HD nem is igazi HD, hanem csak simán átrakták a képarányt 4:3-ról, 16:9-re. Ráadásul a Toei volt olyan rendes, és kihagyta az egész Buu sagat, ami a canon része.

  9. Rui-chan Says:

    Kicsit visszakanyarodnék a bejegyzés lényegéhez. Vagyis inkább kiegészíteném egy újabb videóval. 3. Madoka movie előzetes: http://www.dailymotion.com/video/xujbyb_pmmm-m3t_shortfilms#.UOC4h2_jClR


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: