Btooom!

btooommain

Mostanság egyre nagyobb keletje van animu-fronton a „játékban ragadtunk vagy egyszerűen csak közünk van hozzá” típusú cuccoknak, tízpontos touchdownt ütve a kevésbé favorizált klisék és preferenciák között. Ha csak szigorúan a 2012-es évet vesszük: volt nekünk egy Accel Worldünk (ehhez nem volt szerencsém), majd jött a híres-hírhedt SAO, a sort pedig az őszi szezonos Btooom (ejtsd: bhröhthúm) zárja, a teljesség igénye nélkül (értsd, kellően felületes voltam ezen sorok írásakor és lehet, hogy valami épp kimaradt. Tessék az orrom alá dörgölni kommentben.) Mai beszédtémánk a triász harmadik tagja lészen, egyúttal a legtöbb potenciállal megáldott darab ebből a brancsból, hisz ki ne szeretné az ilyen szigeten játszódó túlélőshowkat, ahol non-stop szól a bumm-bumm.

Michael Bay: the animation

Sakamoto Ryouta alighanem vérbeli anomáliának számít az anime-főhősök végeláthatatlan tengerében, hisz a 22 éves srác már pusztán az életkorával is messze kitűnik a jól bevált „tizenéves főhősök” közhelyéből. (Persze ez csak elsőre hangzik ám ilyen jól, de erre később még visszatérek.) A csávó főállású semmirekellő – a normális, munkás élet és a felelősségteljes viselkedés élenjáró tagadója. Egyetlen öröme egy Btooom névre keresztelt bombás-multizós videójáték, jó kockához híven pedig igencsak vágja a témát, hisz még a nemzetközi 10-es toplistába is sikerült bejutnia. Édes jó anyukája ugyan nehezen viseli el Sakamoto emberségből elégtelenre vizsgázott osztályzatát, de mit van mit tenni, ha egyszer jól ismerjük a két aranyszabályt: 1) az elkényeztetés súlyos dolog, 2) ha falhoz vágod a kontrollert, az dobócsillagként fog funkcionálni:

btooom1

Sakamoto szemszögéből tehát minden szép és jó – sikeres a (virtuális) életben, waifuja van, fingja sincs, mit jelent az, hogy adóbevallás és a hátsó fele is kivagyon nyalizva. Az életnek azonban egyszer csak közbeszólhatnéka támad. MC-nk egy szépnek nem mondható reggelen nem a saját szobájában, hanem egy szigeten ébred, ami távolról sem hajaz egy, az anya által esetlegesen szponzorált jutalomkirándulásra egy trópusi paradicsomban. Durva növényzet mindenütt, harapós dögök a bokorban és még az időjárás is kiszámíthatatlan. Emberünk persze semmit nem ért a kurrens szituációból, lévén nem emlékszik semmire és ötlete sincs, hogy miért van itt, mi célt szolgálhat a kajával megpakolt bőrönd, miért van nála egy furcsa kistáska, tele vicces kockákkal és, hogy mit keres egy ronda zöld kapszula a balkezén.

btooom2

Nem kell Battle Royale fannak lenni ahhoz, hogy tudjuk, mi következik ezután: A szigeten mások is vannak, a kis kockák valójában bombák (BIM néven futnak), az élelem a szörvájvinghoz kell, a kapszula pedig egy radar, mellyel a többi játékost lehet bemérni. A feladat adott: Gyűjts össze a sajátodon kívül 7 másikat, hogy elhagyhasd a szigetet. A szabályok? Ölj le mindenkit és éld túl! A többi inszignifikáns. Ezzel kezdetét is veheti a 2012-es NAGY szigeti veszedelem, a Btooom in real life, így nincs is más dolgunk hátra, mint elrohanni pop-cornért a legközelebbi éjjel-nappaliba, agyműködésünk kapcsolóját átbillenteni ’off’-ra és megfogadni Öreg Bölcs Junchi-mester fontos tanácsát: Ne keress benne értelmet, különben csúnya nagy trainwreck lesz a vége.

btooom3

Guilty Pleasure

Technikailag elég is lenne ez a két szó alcímnek és mehetnék is mindjárt verdiktelni, annyira remekül benne van a lényeg, de egye-fene, beszélek róla hosszabban is (közben visszakapcsolom az agyamat ’on’-ra).  Szal mit nyújt nekünk a Btooom, ha elhatározzuk magunkat a 12 epizódja mellett? Első és legfontosabb: Komoly pszichológiát és látványos stratégiázást még csak véletlenül se keressen benne senki. Lehetne, hisz a téma adott hozzá. Kicsit lerágott, kicsit idejétmúlt, de szerény véleményem szerint bőven az örökzöld-kategóriás mezőnyt erősíti, hisz ki ne szeretné a moralizálással egybekötött agyalós-túlélős játékokat + a gyakran elhangzó, de kötelező kérdést: „Vajon helyes-e megölni valakit azért, hogy én túlélhessem?” Faramuci a helyzet, de azért valamelyest mégiscsak előkerül a dolog, viszont a tálalás… noss, finoman szólva sem a leggusztusosabb.

btooom4

Fentebb már utaltam rá, hogy visszatérek még Sakamoto karakteréhez, ergo nézzük, miért csak papíron tűnt izgalmasnak a főhős kora mellett szereplő 22-es számadat. Első és legfontosabb: Sakamoto nem felnőtt! Rálehet persze fogni, hogy elkényeztetett, meg nem kellett szembenéznie a nagybetűs ÉLET kihívásaival and so on, de azért 20 év fölött elvárnék bizonyos szintű racionális gondolkodást emberektől. Kifogásként lehet azzal élni, hogy szinte mindenki így viselkedne, ha egyik napról a másikra egy szigeten találná magát, ahol bármelyik pillanatban kirobbanthatják az alsónadrágjából/bugyogójából az óvatlan pácienst, de az, ha az anime kvázi egészében ezt használják fel „menedéknek”, az helyből, de még nekifutásból is rossz. Sakamoto akár a naivitás szinonimája is lehetne – már-már azon kaptam magam, hogy Emiya Shirót látom a Fate Stay Night-ból. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy egy tökös, badass macsót akarok főhősnek, aki leöl mindenkit, aki az útjába kerül, de azért a karakterfejlődés intézménye nálam komoly dolog és esetleges hiányáért fújni szoktam rendesen. Igenis jusson el odáig, hogy itt ölni kell, nincs mese és ne tudja beszédíteni a 33. jöttment is a „szövetkezzünk össze” szöveggel, akik aztán rendre át is kúrják az agyát. (A végére azért nagy nehezen, de kinyílik a szeme, szal nem is maga a jelenség zavar – sokkal inkább a dolog logikáján vagyok kiakadva.)

btooom5

Sakamoto egy dolog, hisz vannak még mások is rajta kívül, de persze ők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Úgy általánosságban véve elmondható a karakter-gárda egészéről, hogy látványosan sztereotipak: a fekete karakterek túlságosan is feketék és tényleg csak az ölésre mennek rá (bár annyira nem panaszkodom, szal ők legalább értik a játék lényegét :D), a fehér karakterek meg túlságosan is fehérek, ergo mindenkiben a jót keresik és a bombát sem ölési célzattal rángatják általában elő. A háttér-sztorikkal (már akinek van) sem erőltették meg túlságosan magukat. Himiko (a főhősnő, Sakamoto egyetlen társa, akiben tényleg bízhat, egyébiránt a virtuális Btooomban ő a már említett waifu) „mindenki engem rape-el” háttere akár egy hentaiba is vígan elmenne, ebből pedig kilehet találni, hogy a csaj karaktere az „every man must die” klisében fog végződni (végül persze Sakamotót rávágja a „kivételek” listájára, de ezt szerintem már rég kitaláltátok). Aztán van pszichopata g33kgyerek, szadista dzsungelharcos, random középkorú férfi, korrupt doki, túlsúlyos no-life otaku, ésatöbbi. Meglehetősen színes, ám alapvetően érdektelen bagázs.

btooom6

Nem beszéltünk még az anime unintelligencia-faktoráról úgy általában. Mint mondottam volt, indulás előtt célszerű a létező összes agysejtünket szabadságra küldeni, ellenkező esetben bosszankodni fogunk, headdeskelni, falat kaparni, kiskutyákat visszafelé simogatni és elküldeni a mangakát és a Madhouse teljes stábját a búsba. Kezdjük rögtön azzal, hogy a készítőknek úgy igazán fogalmuk sincs, hogyan is működnek a bombák a valóságban. Biztos láttak egy piros-sárga rajzolt boom-ot az egyik képregényben és onnan jött minden ötletük, mert máshogy nem tudom elképzelni a dolgot. A robbanás csak a tested előtt pár milliméterrel hatásos; ha kiesel ebből a hatalmas rádiuszból, akkor… nem történik semmi. Még a ruha sem sérül, nemhogy a játékos. Aztán itt van ez a radarként funkcionáló chip a kézfejben. Mi az, hogy nem lehet kiszedni, még csak kivágni se, de, ha meghalsz, akkor egyből kiesik? Nonszensz! A bombáknál örültem, hogy legalább többféle változata is volt, nem csak időzítős, viszont azt megint nem értettem, hogy miért voltak egyes fajták között ilyen nagy erőkülönbségek. A mustárgázos verzió gyak a fél dzsungelt kiírtja, ellenben a propelleresnél a robbanást is szinte nagyítóval kell keresni. Tökre fair.

btooom7

Aztán voltak még ezen kívül olyanok, mint a nő, akinek az életét tönkretette egy orvos, de sebaj, bocsájtsunk meg neki vagy Sakamoto kis kalandja a bombákkal még az elején; valamiért képtelen volt értelmezni a rendkívül bonyolult használati utasítást:
1. Nyomd meg a gombot,
2. 10 másodperced lesz eldobni, ahogy a kijelzőn is látod, ahogy számol vissza,
3. Bumm.

btooom8

Kedvencem ez a sarlós nő volt, aki bár belevágta a dokiba a fegyverét, de az elkezdett munkát befejezni már képtelen volt, helyette inkább ő is beállt a menekülők sorába… >_>

Verdikt

A leírtak alapján talán úgy csapódhatott le a bejegyzés, mintha valami kolosszális méretű gyűlöletet éreznék a Btooom iránt, holott erről szó sincsen. Ahogy a második alcímben is írva vagyon: ez az anime nem más, mint egy jóravaló bűnös élvezet. Végtelenül gagyi és unintelligens, semmi érték nincs benne, mégis valahogy hangulatos volt. Képtelen lennék rá azt mondani, hogy szar, pedig a grafika, a zenék, az animáció, de még a seiyuu-brigád sem emelkednek ki. Mint afféle Z-kategóriás akciófilm, 12 epizódra szétvágva: nagymellű, szőke nő, rape, robbanás, túlélés, románc, még több bumm, gyilok és vér. (Mondjuk ezen a téren kissé visszafogott volt a dolog, szal annak ellenére, hogy bombákkal hajigálták egymást, egyetlen cafatokra robbantott hulla sem maradt, de… ja, már megint értelmet keresek benne. Bad me!) Az írásom pedig végül célba ért: a sok hülyeséget kiemelte (és még nem is hangzott el az összes :3), de neked azt tanácsolom, leendő Btooom néző, ne foglalkozz velük. Inkább hagyd, hogy magával ragadjon ez a kissé gagyi, ám szerethető történet.

btooomHimikoBoooobShield

Légzsák-bomba-pajzs aktiválva. A Highschool of the Dead hagyatéka itt is kísért. (Katt a képre.)

Junchi voltam. Ha 10 másodpercen belül nem robbant szét egy BIM, még jelentkezem.

Op:

 

>Btooom!<
 Grafika

3

 Hangok/Zenék

3

 Történet

2

 Seiyuuk

3

 Karakterek

2

 Hangulat

4

>Mellette: Hibái ellenére is megvan a maga sármossága, az pedig külön tetszett, hogy bár a sztori maga gyenge volt, de az információkat folyamatosan, kis dózisban adagolták és a megfelelő helyeken dobták be őket, azt pedig külön pluszként könyveltem el, mikor kiderült, miért is vannak valójában a szigeten.
>Ellene: Aktív agyműködés mellett instant halál.
 Végítélet 5
Explore posts in the same categories: Minden más

7 hozzászólás - “Btooom!”

  1. kvakond Says:

    Komoly összegekben fogadtam volna, hogy összecsapják a végét

    • Junchi Says:

      Annyira nem volt vészes, meg a végén lévő jelenet is eléggé arra utal, hogy ebből valamikor lesz folytatás, pontosabban csak utalna, ha nem lennének ilyen rosszak az első körös BD-eladások.

      Pedig 5/10 ide vagy oda, ez az a cucc, amiből szívesen megnéznék még egy évadot.

  2. Dodgers Says:

    Anno a hetedik résznél még úgy raktam félre ezt az animut hogy addig nem fogom folytatni ameddig véget nem ér majd, ehhez képest minél több idő telik el annál inkább érzem azt hogy inkább dobnom kellene úgy ahogy van. Az tény és való hogy az “agy kikapcs, hátradől” jelenség iskolapéldája, de nekem valahogy így sem vált értékelhetővé a stuff, inkább csak azt érte el így hogy ne azon tűnödjek, hogy az alkotó vajon afféle önkihívásnak szánta-e a franchiset arra, hogy hányféle deviáns/elmeháborodott/loledgy szereplőt és szituációt tud egy sztoriba sűríteni. A High School of the Deadben legalább a zombigyilok képes volt így szórakoztatni egy-két kivételtől eltekintve, de itt még a Bombermant Michael Bayel kombinálva mímelő akció sem sikerült érdemlegesre.

    • Junchi Says:

      Én azt mondom, ha már eljutottál vele a 7. részig, érdemes megnézni azt a maradék ötöt is, egy tál pop-corn és/vagy két feles társaságában, mert ez azon kevés animék egyike volt a szezonból, ahol egy röpke pillanat alatt elszállt az a bizonyos, 20 perces műsoridő.😀

      Ha lesz S2, mindenképp nézni fogom.

  3. Morwen Says:

    Első rész után dobtam, mivel nem bámulok animéket otthon egész nap. Max akkor nézném meg, ha 13 éves srác lennék nyári szüneten, nem lennének barátaim, utálnék olvasni és sportolni, nem lenne tévé és a gépem olyan szar lenne, hogy a passziánsz is szaggatna rajta, na akkor esetleg két sword art online rész között, pihenésképpen…

  4. Titkos Says:

    Akkor úgy látszik, jól választottam, amikor úgy döntöttem, hogy ha valamit nézni fogok az aktuális szezonból, akkor ez az anime lesz az. Főleg, hogy a mangát már nézegettem és annak olvasása közben is pontosan ezek fogalmazódtak meg bennem. (Vagyis az, hogy ha logikailag nem is, de feelingre NAGYON ott van. :D)


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: