Dupladurr: Paranoia Agent és Serial Experiments Lain

Lainnn

Rendhagyó bejegyzés – egyszerre két kivégzett animét is véleményezni fogok. Ugyan egy kicsit lelkiismeret furdalásom van miatta, hisz két igencsak remek darabról van szó, de az idő- és energiahiány sajna még mindig erősen gátolnak abban, hogy külön bejegyzésben, akár hosszabban is kivesézhessem őket, úgyhogy marad ez az akciós 2in1 formula.

Paranoia Agent

ParaAg

Első körös boncolásom tárgya legyen Satoshi-mester egyetlen TV-be szánt produktuma, az érdekes hangvételű Paranoia Agent.
Az alapfelállásban igazából nincs semmi érdekes: Adott egy nagy rakat hétköznapi karakter, mindegyik valamilyen problémával küzd az életben. Legszívesebben menekülnének a depi és a beszűkült életvitel elől, ám nem is sejtik, kívánságuk hamarosan valóra válik, mikor is egy shounen bat nick-re keresztelt görkorcsolyás csávó elkezdi őket egyenként kikúrálni. A bökkenő csak annyi, hogy beszélgetés és terápiák helyett egy arany-baseballütővel verdesi fejbe szerencsétlen áldozatait. Gyógymód ez a kétségbeesés ellen? Akár. Csakhogy hamar kiderül, az anime nem erre épít – sokkal több ennél! Az nyilván marha unalmas lenne, ha 13 részen át arról szólna a cucc, hogy minden epizódban feltűnik egy-egy figura, akit aztán shounen bat a végén kezelésbe vesz. Epizodikusból viszonylag hamar átváltunk „összetettbe” (az idézőjel szükségeltetik – néha olyan érzésem volt, mintha épp azt látnánk, amihez a rendezőnek/írónak éppen kedve volt), mindezt abszolút remek módon, úgy, hogy közben érezzük a koherenciát is. Hamar kiderül, ki is valójában shounen bat, azaz, hogy csak derülne, ha nem Satoshi mester keze lenne a dologban. Jön az első komolyabb mindfuck, majd elkezdődik egy elképesztően groteszk, fekete humorral bőségesen megrakott valami, ami embereknél vagy betalál vagy csúfos RAGE lesz a dolog vége. Nálam egyértelműen előbbi diadalmaskodott – elbűvölő az egész setting, már persze, ha bírja az ember, hogy ami a képernyő előtt zajlik, az kis mértékben társadalomkritika, nagyobbrészt minőségi mindfuck-fest, noha a vége azért fájdalmasan kiszámítható. Ha bírod Satoshi stílusát (ha szabad ilyet mondanom, de zseniális, ahogy helyenként a halállal viccelődik), a kissé morbid design-t és valami minőségi szórakozásra vágysz, a Paranoia Agentnél aligha találsz jobbat. Az OP-ért külön plusz pont, hisz az elkövetője nem más, mint a Berserk OST-ért is felelős Hirasawa Susumu. IMHO zseniálisan hozza az egész anime hangulatát:

(MEGJ.: Az értékelő-dobozban az egyes részpontszámok innentől kezdve szintén max 10-es értéket vehetnek fel, az eddigi 5-ös helyett.)

>Paranoia Agent<
 Grafika

7

 Hangok/Zenék

8

 Történet

6

 Seiyuuk

8

 Karakterek

6

 Hangulat

7

>Mellette: A maga kategóriájában egy unikum, vérbeli provokátor.
>Ellene: Erősen megosztja az embereket, a négyes epizód RPG-s ökörsége még nekem is sok(k) volt.
 Végítélet     7


Serial Experiments Lain

Lainmain

Második versenyzőnk egyenesen a múltból érkezett és nem csak azért, mert már jócskán túl van a késő juvenilis stádiumon, hanem mert anno (durván 7 éve) már volt vele kapcsolatom, épp csak rendkívül viharos volt. Zöldfülű voltam. Vele nem volt gond; velem volt a probléma. Fiatalos, izgága lendülettel közeledtem felé, miközben ő tetőtől-talpig érett volt és nem értette, mit pattogok itt jobbra-balra. Ő sem kedvelt engem, én sem kedveltem őt. A többi már a történelem.
A cyberpunk-műfaj iránti anti-rajongásomat talán nem kell hosszasan prezentálni a blog olvasói előtt. Nem bírom ezt a műfajt. Túlságosan dark, DEEP, depresszív, technoblablával átszőtt, álfilozofikus és érdektelen. Pedig nem lehet mondani, hogy ne próbálkoztam volna a műfajjal, hisz láttam a kötelezőnek számító GitS filmet – nem tetszett. Megvolt az Akira – nem jött be. Letoltam a Genocybert – MEHH. Próbálkoztam az Ergo Proxy-val – alig bírtam a negatív indulatokkal. És volt nekünk egy Psycho-Passünk is – UGH! Ezek alapján joggal állítottam: nem velem, a műfajjal van a baj. A Lain revaccs azonban jött, látott és mindent vitt. Caps Lockkal: MINDENT! Egy egészen más élményt nyújtott most, mint akkoriban, hogy immár tudok olyan dolgokat is értékelni benne, amiket akkoriban még nem. Hiányozna belőle a darkság? Nem, de pont úgy van jelen, ahogy az a nagy könyvben megvagyon írva. Ne lenne deep? Naná, hogy az, de messze nem akar a Mariana-árok legmélyére lemászni. Technoblabla? Csak annyi, amennyi kell, mindezt úgy, hogy végig élvezetes tud maradni. Filozofikus tartalom? Check, de gondolkodóba ejt, mint atom. Az agysejtjeink végig pörögnek, de nem a pszeudo-intellektuális mivolta miatt, hanem éppen ellenkezőleg – rendkívül intelligens anime, viszont erősen megkívánja a figyelmet.
Ezen felül: Rendezés? Kénytelen vagyok a földfelszíntől kicsit elrugaszkodni a mennyei dicsérőszavak tárházába, mert ezt máshogy nem lehet jellemezni. De tényleg! Aki látta, tudja, miről beszélek. Azok a képi megoldások és hanghatások… Bizony gyakran futkosott a hátamon a hideg. Szöveg nem sok van benne, ennek ellenére sikerült két igencsak emlékezetes dialógust írni bele (az egyik a Lain – Masami párbeszéd a 10. részből, a másik pedig a Lain – Arisu diskurzus a végén). A sztori meg… bődületesen lassú, de a hangulat végig vörösben és a végére annyira egésszé áll össze, amennyire az animénél csak lehetséges. Úgy volt, hogy nyögök még ide egy orbitális spoilert is, hogy én hogyan értelmeztem a cuccot, de egyelőre maradjunk csak a színtiszta kedvcsinálásnál. Noha a ParaAgenthöz hasonlóan ez sem fog mindenkinek tetszeni, sőt, megkockáztatom: többen fogják utálni, mint szeretni. De nálam piszkosul betalált, egyúttal rádöbbentve arra, talán mégsem a cyberpunk műfajjal van a gond… Amikért esetleg szó érheti a ház elejét: a gagyi recap a 11-es epizódból, azzal a fülsértően rossz gitár-szólóval és a seiyuu-kért. De tényleg, Lain hangja néha csapnivalóan rossz volt, de más karaktereknél is előfordult az, hogy valami béna amatőr módjára olvasták csak fel a papírról a szöveget (még mázli, hogy volt Nakata Józsi és Haj Ami Só :D).
Ha bírod a nyomasztó, mély, komoly tartalommal bíró, agymunkát igénylő darabokat, hát ennél jobbat – szerény véleményem szerint – biztosan nem találsz. Hogy bekerült-é a kedvenceim közé? Nem is kérdés.

OP:

~

>Serial Experiments Lain<
 Grafika

8

 Hangok/Zenék

7

 Történet

10

 Seiyuuk

5

 Karakterek

10

 Hangulat

10

>Mellette: Elgondolkodtató, érdekes, TV-s/filmes szempontból kiváló megvalósítás és hangulat.
>Ellene: Megosztó jellegű, sokszor gyatra seiyuu-teljesítmény.
 Végítélet    10
Explore posts in the same categories: Kedvenc animéim

20 hozzászólás - “Dupladurr: Paranoia Agent és Serial Experiments Lain”

  1. Kvakond Says:

    Eh. Én szeretem a cyberpunkot, de a Lainről továbbra is teljesen negatív véleményen vagyok.

  2. Péter Says:

    Wow, sose gondoltam volna, hogy ez egy ilyen “megtérős” post lesz.😄

    Az első nem különösebben keltette fel az érdeklődésem, a másodikat pedig csak azért tervezem megnézni, mert annyian mondták már mennyire “über alles”.

    Genocybernél meg vedd azt figyelembe, hogy az egy elkaszált, 1 fejezetes mangából készült ova sorozat, amiből igazság szerint, az első rész canon.

    • Junchi Says:

      Mert az is.😀

      Ami a Genocybert illeti: Welp, ez most ugyanaz, mint mikor a Code Geass fanok azzal jönnek, hogy a második sorozatnak eredetileg teljesen más volt a forgatókönyve és simán jobb lett volna, mint amit végül kaptunk. Na most ez mind szép és jó, de én még mindig csak azt tudom értékelni, amit leadtak.

      • Péter Says:

        Az azért egy más kategória, ott eleve egy folytatásról van szó. Itt meg volt egy elkaszált valami, amiből kihoztak valamit. A Genocyber eleve olyan, mint ha az ember 3 különálló mozifilmet látna. Ezért se olyan egyszerű egységes véleményt formálni róla, mert teljesen más mindhárom. Az első mutánsos cyberpunk kálváriaként definiálható, a második már biopunk, és leginkább olyan, mint egy akciófilm, az utolsó pedig poszt-apokaliptikus… hát most nehéz helyzetben vagyok. =) Most nevezzem drámának? =) Hellyel-közzel.

        Szóval én úgy kezelem a Genocybert, illetve az ehhez hasonló, főleg egy vagy pár részes ovákat, amik originálként láttak napvilágot, vagy elkaszált mangákból lettek, hogy vagy jók, vagy nem jók a maguk korához, témájához képest, de amúgy egy más kategóriának tartom őket, amiktől mást is várok el. Magyarul egy Genocybertől nem fogom azt elvárni, amit egy GitS-től, vagy Akirától. =)

        Visszatérve a posthoz, őszintén szólva, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy a kezdeti hangvétel csak irónia. =D

      • Junchi Says:

        Nem irónia, inkább csak egy emelkedett hangú szemléletváltás. :3

        (Egyébként ez a Texhnolyze is egész jó, amit momentán nézek, bár már látom, min fog végül elcsúszni… De ne legyen igazam.)

      • Péter Says:

        Azt még nem láttam, de a stúdió, és a téma alapján érdemes lehet vele egy próbát tenni.

        Szemléletváltáson én utoljára akkor estem át, amikor rájöttem, hogy a japánok is képesek számomra élvezhető vígjátékokat készíteni. =) Illetve még előtte, amikor (ha lehet így fogalmaznom), megtanultam, hogy a fanservice animék között is vannak jók (amik nem szélsőségesek, hányinger keltők).

      • Junchi Says:

        Sajna kevés az igazán jó/emlékezetes vígjáték.:/ Van egy pár, nem azt mondom, de az esetek döntő többségében inkább okoznak csalódást vagy ugyan ellehet nézegetni egyiket-másikat, de semmi pénzért nem újráznám őket.

      • ronin1337 Says:

        Milyen igaz! Én úgy általában az animekben található humor 85%-tól konkrétan falra mászom és maradék 15%-ból 10 a “meh” katrgória. De azért abba az 5%-ba beférkőzik néhány emlékezetes darab(pl:TWGOK).

      • Péter Says:

        Nos, ez már valahol egy erősen szubjektív téma, hogy ki-mit talál viccesnek, szórakoztatónak. Van aki szerint például a Hellsingen is “tök jókat lehet röhögni” még én csak fintorogtam rajta, annyira fájdalmasan pozőr volt. =)

        Én leginkább az olyan animéket szoktam újrázni, amik alapvetően komolytalanok, poénosak, de nem kizárólag a poénokkal szándékozik magát eladni, hanem van benne akció, ízléses fanservice, jó zenék, és úgy alapvetően, van egy egységes, jól működő hangulata, stílusa. Magyarul, szórakoztató.

        Ha vígjáték alatt azt értjük, hogy olyan anime, aminek hangosan nevettem minden egyes pillanatán, akkor nálam eddig egy ilyen se volt. Inkább csak bizonyos animék, bizonyos jelenetein tudok felnevetni. Persze ehhez megfelelő hangulati közeg, és időzítés is kell. =) De őszinte leszek, én ezt nem is várom el.

        Humor szempontjából én azt várom el, hogy legyen poén, csattanó, olyan, ami tényleg vicces, még ha nem is feltétlen nevetek rajta, csak elmosolyodok.

  3. sirok0001 Says:

    Hallgatok rád és valamikor nekikezdek ezeknek. Egyébként a GITS film nekem sem jött be annyira, jó volt, de semmi több. Majd a TV sorozatával is ismerkedek kicsit.
    Az Ergo Proxy-t nagyon bírtam, pedig előtte nagyon nem tudtam rávenni magam, hogy 5 résznél tovább menjek. Most a Psycho Pass-szal próbálkozok, eddig egész jó, csak néha a sok tudálékoskodástól kiakadok, mint annál a Zetsu…Tempest anipffffnál, az mekkora Shi(f)t…

    • Junchi Says:

      Az EP-nél mondjuk nem csak a műfajjal voltak gondjaim, hanem egyszerűen, mint anime is, rémes. Az egész annyira mű, hogy az már fáj, kezdve a karakterekkel, a környezettel, a filozófiájával és a hangulattal úgy általában. Végig se bírtam nézni.

      A bejegyzésben tárgyalt két animével viszont nyugodtan próbálkozz, bár garanciát nem vállalok rá, hogy tetszeni fognak, since, ahogy mondottam is, meglehetősen megosztó jellegű cuccok.

  4. Thral Says:

    ezt már kérdezni akartam korábban is, de az itteni értékelésnél a seiyuk egy szempont míg mal-odon ezt a value (az amúgy mi?) helyettesíti. ez miért van? csak feltűnt és kérdezem.:D

    érdemben is hozzászólva: ezt a laint én is tervezgetem már egy ideje.

    • Junchi Says:

      MAL-on a Sound szekcióban benne vannak a seiyuuk is, szal ott fölöslegesnek tartottam volna azt is külön szempontnak venni.

      Ami pedig a value-t illeti: Erm, hát ez pont az, amit a neve is sejtet: érték.😀 Vagyis mennyire volt emlékezetes az adott cucc, mekkora eséllyel fogom újrázni + mennyi eredetiség szorult bele. Ilyesmik.

  5. Rui-chan Says:

    Lain-t már láttam és nekem tetszett. Gondolom közrejátszott benne, hogy kicsit érettebb fejjel lestem meg. Talán 2 éve volt szerencsém összefutni ezzel az animével, de lehet, hogy nincs annyi. Az első képet meg loptam, Lain egyszerűen zabálnivaló abban a macis cuccban. ^_^
    Paranoia Agent mindig is érdekelt, de valahogy állandóan elfejetődött. Szeretném bepótolni az elmaradásomat, mert amúgy is vevő vagyok a terápiás animékre és a fekete humorra. Az meg úgyis kiderül, hogy megfekszi-e a gyomromat vagy sem.
    Ergo Proxy nem tetszett, pedig nekem még nincs is bajom a műfajjal, NGE jó volt, habár a vége erősen próbára tett. Hm, a GitS… igencsak érdekes darab, hiszen egy megvilágosodástörténet sci-fi köntösbe bújtatva. Érdekes volt a buddhista tanulmányaim alatt újranézni. A sorozat egynek elment, azt nem nézném újra.

    • Junchi Says:

      Lain egyszerűen zabálnivaló úgy általában.😀 Nem szoktam használni ezt a szót, de nálam ő bőven kimeríti a moe fogalmát.

      Ami a ParaAge-et illeti: Hát, ha komálod a (Satoshi-féle) fekete humort, akkor mindenképp kezdj bele, mert remek darab.

  6. Nekomajin Says:

    A Lain-t 2,5-szer láttam. Valami leírhatatlanul érdekes hangulata van. Ideje lenne már újranézni, így ~10 évvel később.😀

  7. Rondár Says:

    A Lain-t egy ideje tervezem, de még nem volt időm rá. Viszont ami miatt igazából írtam ide.

    “A cyberpunk-műfaj iránti anti-rajongásomat talán nem kell hosszasan prezentálni a blog olvasói előtt. Nem bírom ezt a műfajt. Túlságosan dark, DEEP, depresszív, technoblablával átszőtt, álfilozofikus és érdektelen.”

    És egyben az egyetlen olyan SF zsáner, mely abszolút megjövendölte az elkövetkezendő év társadalmi helyzeteit. Néhány elemét kivéve már majdnem mind megvalósult. De nem csak abból áll a cyberpunk, amit leírtál. Filozofikusnak filozofikus, nem csak a mangák és animék világából kell kiindulni. Mint ahogy minden sci-fi esszencia, ez is könyvekből indul.

    A Galaktika.hu-ra nemrég ment ki egy közepes hosszúságú cikkem, tele információkkal. Ebben leírok mindent röviden, amit érdemes tudni a tematikáról. Hogy jött létre, hogy lett népszerű, hogyan fulladt ki, támadt fel, épült be az sf-be, és milyen a helyzete manapság. Alant megtekinthető:

    http://galaktika.hu/kibervandal-a-cyberpunk-utja/


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: