Dupladurr part 2: NHK ni Youkoso! és Texhnolyze

nhkmain1

Sokat vacilláltam azon, hogyan ejtsem meg a véleményem erről a két sorozatról, elvégre megvaccsolás után mindkettő erősen a betűim után kiáltott, míg aztán rá nem jöttem: Az a múltkori 2in1 formula nemcsak, hogy kényelmes, de roppantmód praktikus is, így tehát következzék DuplaDurr rovatunk második felvonása!

NHK ni Youkoso!

nhkmain2
Képzeljetek el magatok elő egy vesztest (kellő önkritikával akár tükörbe is nézhettek). Megvan? Lőjük be villámgyorsan a paramétereit is: kicsapták az egyetemről, nincs állása, merő mocsok a társadalom számára, ápolatlan, láncdohányos, a szülei pénzelik, a kívülállókra űrlényként tekint, rendetlen és talán még szűz is. Integráljuk le mindezt egyetlen kifejezésre: hikikomori. Mindezért egy képzeletbeli szervezetet, az NHK-t (Nihon Hikikomori Kyoukai) okolja, és bizony nagyon úgy tűnik, nincs számára remény. Vagy mégis?

Immáron névleges főhősünk, Satou Tatsuhiro helyzete talán mégsem teljesen reménytelen, hisz az elhatározás, hogy kitörjön ebből az ördögi körből, voltaképp megvan, épp csak azt nem tudja, hogyan is fogjon hozzá. Ördögi szerencséjének első jele, hogy belefut egy Nakahara Misaki nevű lányba, aki egész véletlenül pont kapóra jön Satou számára, hisz egy Nagy Projekt keretein belül lehetősége adódik, hogy Misaki szárnyai alatt megszabadulhasson a hikikomorizmus hideg láncaitól. Persze nem megy minden ilyen könnyen, hisz Satou számára nehéz beismerni mások előtt, hogy züllött életet él, így aztán hiába Misaki gondoskodó közeledése, ha főhősünk foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy igenis van melója, méghozzá nem is akármilyen: elmondása szerint ő egy alkotó. Hogy mit alkot, az még számára sem világos, de legalább sikeresen távol tudja tartani magától Misakit és a projektet. Fortuna újabb áldást szór rá, mikor is kiderül, hogy közvetlen szomszédja nem más, mint az a Kaoru Yamazaki névre hallgató srác, akit még középsuliban mentett meg pár erőszakoskodó figurától. Újabb fordulat: Yamazaki kődurván otaku, nemrég költözött Tokióba és szeretné, ha neve úgymond nyomot hagyna a város életében, amit egy eroge képében szeretne megvalósítani és mivel a sors úgy hozta, hogy szomszédja egy régi ismerőse, aki egész véletlenül nagyon ráér és maga is alkotni szeretne, így kapva kapnak a lehetőségen, hogy egy csapattá összeállva megalkossák életük fő művét: egy híres erogét.

nhk02

Igazság szerint már ez az elgondolás önmagában kitehetne egy egész sorozatot, ám hamar rádöbbenünk, ez még csak nagyon a jéghegy csúcsa, úgymond az anime első arc-ja. Misaki számára hamar egyértelművé válik, hogy Satou mégsem az, akinek mondja magát és bizony szüksége van a segítségre, ahogy főhősünk is érzi, lépnie kell. Közben persze zajlik körülötte az élet, hisz felbukkan egykori senpai-a az irodalomklubból, akaratán kívül belecsöppen egy öngyilkos körbe és még a Yamazakival megálmodott játékuk mögött is lesznek érdekes dolgok, de ennél többet alighanem vétek lenne elárulni…

nhk03

Hogy mitől olyan jó cucc az NHK? Noss… Ezt a kérdést alighanem képtelenség pusztán egyetlen tényezőre levetíteni, mint azt sok más anime esetén lehet. Már maga a téma is vonzó, hisz ki ne szeretne egy, a hikikomori témát centrumba helyező alkotást animeként viszontlátni, pláne, ha az nem csak a poénkodásra, hanem a karakterfejlődésre is erősen rámegy. Mert bizony az NHK _több_, mint egyszerű „jé, nézd, NEET-ekről szóló comedy stuff!”! Maa, igazság szerint a humora van olyan jó, hogy vihetné a hátán akár az egész animét, de ettől még bőven nem lenne kiemelkedő alkotás.

nhk04

A vörös „remarkable” pecsétet a realitás nyomja rá: Itt kérem, semmi nincs túlidealizálva vagy épp elnagyolva – minden a saját, realitásban tocsogó medrében zajlik. Satou nem lesz csak úgy hipp-hopp kihúzva a szargödörből. Alkalomadtán ugyan megjárja a felszínt, de sokszor visszaesik, és akkor kezdheti előröl az egészet. Hogy a valóságban előfordul az ilyen? Naná! Repetitívvé vagy épp fárasztóvá válik ezáltal az anime? Naná, hogy nem! A hangulat végig top-tier: kiválóan navigál az egyes stíluselemek erdejében; egyszer sem éreztem azt, hogy ne lenne meg az egyensúly vagy épp fölöslegesen fennakadnánk valamiben. Satou, a kedvelhető balek, végig az anime gerince lesz, míg a sztori másik szignifikáns karaktere, Misaki, a legvégéig egy csukott könyv marad számunkra. Hogy miért, az erőteljes jelentőséggel bír.  Satout egyébként a legjobban talán Kaijihoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy előbbi sokkalta harmonikusabb, emiatt aztán kedvelhetőbb karakter, mint hegyes állú kollégája.

Nhk01

Összegezve, az NHK az utóbbi hónapok egyik legkellemesebb meglepetése volt a számomra. Mikor elkezdtem, őszintén szólva semmit nem tudtam róla, csak, hogy valami NEET-dolog, meg sokan imádják, de azt kell mondjam, megértem őket.
A zárás mondjuk meglehetősen semmilyen (valami nagyobb durranást vártam volna), viszont ami komolyan kiakasztott, az a grafika. A ludas ezúttal (is) Gonzo volt, de helyenként olyan trehány munkát végeztek, hogy ahhoz képest még a gányabb shounen címek is eye-candykké lépnek elő. De tessék, beszéljenek a képek:

nhkqu1

nhkqu2

nhkqu3

Ezt leszámítva az NHK erősen ajánlott minden, a témára fogékony néző számára, főleg, aki értékelhető humort, erős pszichológiai aspektust és decens szerelmi szálat keres.

>NHK ni Youkoso!<
 Grafika

6

 Hangok/Zenék

8

 Történet

9

 Seiyuuk

9

 Karakterek

8

 Hangulat

9

>Mellette: Humoros, reális, hangulatos.
>Ellene: Helyenként katasztrófa animáció, vállvonogatásra ingerlő zárás.
 Végítélet     9

Texhnolyze

Texmain
Folytatva az „adjunk a cyberpunk műfajnak még egy esélyt” turnét, elérkeztünk a soron következő állomáshoz, a Texhnolyze névre keresztelt… nemremekhez.

Nézzük csak, kik is álltak a munkálatok mögött?:

– Madhouse
– A Steins;Gate rendezője
– A Lain írója
– ABe designjai

Ennél jobb ajánlólevél asszem nem is kell – milyen kár, hogy még nekik sem sikerült maradandót alkotni…

tex03

A sztori… ueh… szóval a sztori szerint adott egy Lukuss nevű lepratelep valahol az Isten háta mögött. Itt él főhősünk, Ichise, amolyan stray dog karaktertípus, ergo csak sodródik az árral, balhékba keveredik, bokszol, ilyesmik. Az első epizód végén belecsöppen egy olyan helyzetbe, ahová nem kellett volna, melynek eredménye az lesz, hogy az FMA-s Edet leutánozva elveszti az egyik karját, illetve lábát. Egy találóan Doc néven futó doktornő mesterséges implantátumokkal, a Texhnolyze-zal pótolja ugyan Ichise elvesztett végtagjait, de ez leginkább csak egyfajta kényszer, hisz ő maga nem lelkesedik túlságosan a hideg acéltestrészekért.
Közben megismerjük a városért marakodó két csoportot, az Uniót és az Organót is, előkerül egy csomó karakter, plusz fény derül egy-két titokra. Az első 5-6 részt bizakodva szemléltem: tetszett, amit láttam, noha voltak vele gondok. Leginkább a főhős belső őrlődése jött be, ami ekkor még kiváló ábrázolást kapott: Végtagjai elvesztése okán konkrétan hazavágták a világát, sokszor látja maga előtt, hogy meddig juthatott volna el és el kell döntenie, hogy mi tévő legyen.

tex02

Aztán jött az anime közepe és azzal mindent haza is vágtak: Elindul egy annyira vontatott, unalmas és érdektelen szál, amit már régóta nem tapasztaltam, teszi mindezt elképesztően wannabe művészi módon. A főhős egy hihetetlenül bárgyú karakter. Fejlődik ugyan, elég látványosan, de egyszerűen nem jutsz el oda, hogy érdekeljen is. Képtelen leszel azonosulni vele, a többi karakter meg még ennyi szót sem érdemel: Mindenki teljesen magába van zuhanva, egy, csakis rá jellemző vonást látunk tőlük és azt ismétlik a végtelenségig. Egyedül talán a Yoshii néven futó genya vitt egy kis színt az összképbe, de amúgy totál felejthető az egész bagázs.

tex01

A sztori sincs jobb helyzetben. Konkrétan olyan az egész, mint egy komorabb Psycho-Pass: Minden tökszürke, a város egy komplett szemétdomb, a legtöbb karakter egyetlen hangszínnel operál és persze a GORE is elmaradhatatlan kellék. Aztán jött az utolsó hat rész, ahol a színvonal ismét visszatért, de csak részben. Ezen a ponton olyan érzésem lett, mintha a stáb egyik tagja a következő ötlettel jött volna elő: „Te, Béluskám, nem elég elvont az animénk, dobjuk már fel valami DEEP dologgal”! És Béluskáék megtették! Ha a sorozat eleje egy jól megírt és ábrázolt őrlődés, a közepe egy nagy büdös semmi random konfliktusokkal és álmély tartalommal, akkor a vége egy hiperfilózós OMGDEEP (bár inkább csak próbálkozik), de azért valamilyen szinten befogadható katyvasz. Kérdezném akkor: Miért nem lehetett ezt 22 helyett 12 epizódba belepréselni? Miért van az, hogy mondjuk a Lain mindenféle hatásvadászat és álmély gondolatok nélkül képes volt komplex és grandiózus lenni? Pedig hasonló a két cucc, mégis ég és föld a kettő. És megint ott vagyunk, hogy előkerült kvázi az összes elem, amiért nem csípem a cyberpunk műfajt. Egyedül talán a random filozófusok gondolatait és az áltudományos blablát hagyták ki vagy legalábbis minimalizálták. A többi check.

tex04

Ezek alapján úgy tűnhet, nagyon utálom ezt az animét, pedig nem! Bizony voltak benne kifejezetten jó dolgok is: 1) a rendezés zseniális (remek kameraszögek, kiváló váltások és vágás, impozáns lassítások, stb.). Le a kalappal, amiért ilyen tré alapanyagból ilyesmit ki tudtak hozni. 2) Bár a karakterek abszolút nem foglalkoztattak, az végig érdekelt, hogy mi lehet a város háttere, mit láthatott a jövőbe látó Ran az elején, ami majd meghatározza Ichise sorsát és mi is ez a Texhnolyze. 3) A zenék néha képesek voltak megakadályozni azt, hogy bealudjak. 4) Opening! Az egyik legjobb, amit animében valaha láttam. Csekkoljátok, megéri!

All in all, bár összehordtam minden mocskot a Texhnolyze kapcsán, mégsem mondanám kimondottan rossz animének. Átlagosnál kicsit jobb, az anti-mainstream jellege pedig mindenképp üdítő, de sokat ne várjatok tőle! A műfaj hardcore rajongói viszont bátran próbálkozzanak vele.

>Texhnolyze<
 Grafika

7

 Hangok/Zenék

8

 Történet

5

 Seiyuuk

6

 Karakterek

3

 Hangulat

5

>Mellette: Kiváló directing, remek zenék, zseniális opening, végig képes úgymond érdekes lenni.
>Ellene: Gyenge karakterek, álművészkedés, fele ekkora epizódszámmal ütött volna csak igazán.
 Végítélet     6

Mára ennyit, találkozzunk szombaton!

Explore posts in the same categories: Minden más

One Comment - “Dupladurr part 2: NHK ni Youkoso! és Texhnolyze”

  1. kdanni Says:

    Én mikor befejeztem a Texhnolyzeot semmit nem tudtam írni róla, mert tetszett, de semmi különösebb oka nem volt ennek. Pont olyan hangulatban láttam, hogy pont jól esett a sötét, értelmetlenül DEEP hangulata.


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: