Kaiba – Cyberpunk úgy, ahogy eddig még nem láttad

Kaibamain

Szeretek kísérletezgetni – Legyen szó akár másokat megbotránkoztató darabokról, valami 9-99 éves korosztálynak szóló tucat-termékről vagy akár a megszokottól kicsit (vagy nagyon) eltérő grafikával operáló cuccokról. Akadnak gyöngyszemek mindegyik kategóriában, így mondhatni, hosszútávon igencsak kifizetődő ez a fajta kíváncsiság. Így futottam bele a Kaiba című animébe is, ami, bár a kiváló jelzőtől fényévekre kullog, mégis érdemesnek találtam arra, hogy írjak róla, sőt ajánljam!

A teljes igazsághoz nem árt tudni egy apróságot: Úgy kábé fél éve már próbálkoztam ezzel a cuccal, de aztán az ötödik rész után végül dobtam. Mint mondottam volt, szeretem az átlagostól eltérő designt, még ha meredek is, de a Kaiba esetében olyan szinten betett a látványvilág, hogy azt egyszerűen nem bírta bevenni a gyomrom. Nem is ezzel a késő ’60-as, kora ’70-es évekből szalajtott karakterdesignjával volt gondom, sokkal inkább az LSD-színekkel és a betépett mozgással. Legvadabb drogos álmaimban se kerüljön elő ez a fajta képi világ… Verdict: dropped!
A napokban aztán valahogy ismét szembetaláltam magam ezzel az animével, mire egy vaskos „lelkiismeret furdalás” feliratú baseballütő, közel sem baráti simogatására lettem figyelmes, ami képes felem jobb féltekéjét célozta be. Felmerült bennem a kérdés, érdemes volt-e dobni egy olyan animét pusztán a kisiklott látványvilág miatt, ami alapjaiban véve érdekes, millióegy jobbnál-jobb muzsika szól benne és nem utolsó sorban egyedi? Nem szokásom a kivágott cuccoknak újabb és újabb esélyeket adni, de a Kaibaval kivételt tettem… És nem bántam meg!

Kaiba01

Kaiba (de nem a Seto) története

Egy szürreális világban járunk, ahol egyetlen normálisan kivitelezett épület sincs, a bolygókon groteszk növények uralkodnak és a karakterek az Astro Boyból és a Cyborg 009-ből léptek elő. A technológia olyan szintre jutott, hogy a kiváltságosabbak a halhatatlanság örök jólétét élvezhetik, míg a szegényebbek szopnak, merthogy az mindenhol és mindenkor változatlan. Emögött egy rendkívül összetett módszer áll, mégpedig az emlékek elraktározása. Ha gazdagunk elveszti fizikai testét, gond egy szál se, hisz egy kúp alakú chipre felmásolják az emlékeit (ha úgy tetszik, a lelkét) és már éli is tovább nyomorult életét, épp csak más testben. Igen ám, de ezek a testek nem fákon teremnek, hanem ugyanúgy hús-vér emberek tulajdonai, csak a szegényebb régiókból. Ők azok, akik az anime elején bemutatott lepratelepen tengetik mindennapjaikat, megélhetésük pedig leginkább abból fakad, hogy, ha van egy egészséges test, akkor azt a család felküldi Richie Richéknek, a helyi fehérköpenyesek kiszipolyozzák az emlékeit egy chipbe, majd azt visszaküldik a családnak, hogy a delikvens egy „olcsóbb” testben éljen tovább. Hogy tovább fokozzuk a már amúgyis érdekes alapfelállást, a gazdagabbak azt is megtehetik, hogy a rossz emlékeket töröltetik, és azt helyettesíthetik, mondjuk egy olyannal, ahol egy élő plüssnyuszival teázgatva nevetgélnek egy virágos rét kellős közepén. Igen, így kell korrektül felvázolni egy anime világát, kedves kreatív vezetőség.
Főhősünk, Kaiba, a már pedzegetett szegénynegyedben ébred, emlékek nélkül. Egyetlen támpontja a nyakában lévő medálja, benne egy fura lány képével, ám gondolkodnia sincs ideje, máris menekülnie kell. A balhé után (meg előtte is) belefut egy Popo nevű rejtélyes fazonba, aki megadja számára az első löketet, hogy a világot feltúrva rájöjjön, ki is ő valójában, miért vadásznak rá egyesek és persze, hogy ki az a lány a nyakékből.

Kaiba02
Kaiba03

Beautiful trainwreck

Szögezzük is rögtön le: A Kaiba egy rendkívüli anime, de csakis a saját műfaján belül. Rálehetne fogni, hogy általában véve is az, de ezt mégsem lépném meg szívesen, lévén hiába a rengeteg erény, ha a mérleg másik serpenyőjében jelen vannak bizonyos blődségek is, és bizony nem csak grammos súlyok formájában. Egyfelől köszönöm a rengeteg kérdést, amit feldobott az anime, lévén a történet csak egy dolog; jobban szeretem, ha nem csak nézhetem az adott cuccot, de közben pöröghet is rajta az agyam: Vajon helyes dolog belenyúlni az emlékeinkbe, beleszólni az élet rendjébe, kényünkre-kedvünkre testeket cserélni csak, hogy tovább élhessünk? Ki számít bűnösnek egy olyan világban, ahol a hazugság már testet öltött formában is jelen van? Életképes-e egy olyan világ, ahol egyetlen ember királyként felügyeli a testek és lelkek cserélgetését és módosítgatását? Ember maradsz-e azután, hogy túladtál eredeti testeden és csak a lelked maradt meg? (Az első részből kimondottan tetszett az a mechanikus kerék, amibe több ember lelkét is begyömöszölték, még egy csecsemőét is, és így kellett tovább élniük.)

Kaiba09

Kaiba10

Szóval jah, fajsúlyos anime, efelől szemernyi kétségem sincs, amit csak tetőz a kiválóan megírt dráma (legyen szó akár az elején domináló epizodikusabb történetekről [az a nagyis epizód kifejezetten bejött] vagy később a főszál egyes szegmenseiről) és a zseniális OST, különös tekintettel a szép Openingre és a Tree Song nevű számra:

Másfelől érdemes szót ejteni a negatívumairól is, amik inkább csak kisebb kaliberű dolgok, viszont sokan vannak, és hát jól ismerjük az idevágó közmondást. Már említettem, de a legfőbb bosszúságot a grafika okozta. Ez persze egy abszolút szubjektív téma, de nekem baromira nem jött be ez a drogos képi világ.

Kaiba04

A sorozat rendezője egyébként az a Yuasa Masaaki volt, aki (többek közt) a szívemnek oly kedves Tatami Galaxy fölött is bábáskodott. A rá nagyon is jellemző, elvont képi világ köszön tehát itt is vissza, csak míg a TG-nél sikerült mind a színeket, mind a mozgást viszonylag egyedi keretek közé belőni, addig itt ez a fura, amorf mozgás inkább volt zavaró, amit még a végére sem sikerült úgy igazán megszoknom. A retro karadesignért viszont jár némi plusz pont.

Kaiba05

Kaiba06

Amin viszont a leginkább húzom a szám, az az, ahogy az anime az utolsó részekre átcsap egy olyan látványos trainwreckbe, amit hosszútávon még a Code Geass R2 is megirigyelhetne. Nem szeretnék nagyon spoiler-territóriumra lépni, de ezek a „plot twistek a plot twistekben” húzások kimondottan sokat ronthatnak egy-egy animén/filmen/akármi máson. Értitek, mire gondolok? Mikor csavarnak egyet a sztorin, de aztán később a már meglévő csavaron is csavarnak egyet, múltidéző perceket kapunk egyes szereplőkről, de aztán kiderül, hogy közvetett vagy közvetlen módon mások is a részesei voltak az életüknek, hogy aztán megint kiderüljön, mi is történt valójában a múltban. Ráadásul mindezt elképesztő tempóban, nehogy véletlenül áttudd gondolni a dolgokat. Komolyan, a végére már azt sem nagyon tudtam, hogy ki kivel van, mit akar, az utolsó részre meg aztán annyira elszállt a rendező, hogy valami hihetetlenül elvont, álművészi stílusba mászott át az egész, épp csak korrekt zárásra nem futotta. Mikor átterelődött a plot nevű mozdony a fősztori vágányára, még bizakodó voltam, de aztán hamar megéreztem, hogy ebből bizony csúnya nagy vonatszerencsétlenség lesz (kivéve a 10. részt; azt piszkosul eltalálták). Az epizodikus első fele sokkal jobban bejött, mind a mondanivaló, mind a kivitelezés oldaláról nézve.

Kaiba07

Kaiba08

Recommended

Arra a kérdésre, hogy megérte-e megnézni a Kaibát, egy rendkívül határozott igen a válaszom. Közel sem kiváló és távolról sem zseniális, de a cyberpunk műfaj ilyen stílusú, egyedi megközelítése mindenképp díjazandó, ekképp a műfaján belül is példaértékű próbálkozás.  A negatívumai mellett sajnos nem mehetek el szó nélkül, de ha Te, kedves olvasó, bírod Yuasa mester műveit, szeretsz non-main stream dolgokkal kísérletezgetni vagy valami újra, netán provokatívra vágysz, hát ebben az animében biztosan megtalálod minden ilyen irányú számításodat, de lehetőség szerint igyekezz az elvárásaid nem exoszférai magasságokba felnyomni.

>Kaiba<
 Grafika

4

 Zenék/Seiyuuk

9

 Történet

7

 Érték

6

 Karakterek

7

 Hangulat

7

>Mellette: Egyedi és érdekes megközelítése a cyberpunk műfajnak, remekül megírt drámai szál, korrekt karaktergárda.
>Ellene: Ízlésfüggő látványvilág, kaotikus utolsó részek, vérszegény zárás.
 Végítélet     6
Explore posts in the same categories: Minden más

5 hozzászólás - “Kaiba – Cyberpunk úgy, ahogy eddig még nem láttad”

  1. Mariko Says:

    Na most aztán végképp nem tudom mi legyen ezzel a sorozattal. Nagyon nem bírom az ’50-es és a ’60-as évek animés karakterdizájnját ( a ’70-es és a ’80-as már oké), és ez mindig elriasztott a sorozattól, de nem olyan régen elhatároztam, hogy ennek ellenére meg fogom nézni, mert a sztoriról mindenhol csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak, de amit most itt leírtál az kicsit elbizonytalanított. Az minden esetre biztos, hogy nincs túl magas prioritása a listámon.^^’

    • Junchi Says:

      Azért erről a sztoriról szuperlatívuszokban nyilatkozni elég meredek, bár már hozzászoktam, hogy a neten ez számít a másik végletnek: mikor kijön egy átlagostól kicsit eltérő, valami plot-félével is rendelkező darab, akkor az rendre istenítve van, mert más.

      Na nem azért, én pont, hogy szeretem az ilyesmit, de azért minden ilyet én sem nyelek le automatán.

      A Kaiba pedig egy hatalmas train wreck, ezt kár is lenne tagadni.:/

  2. Viktorius Says:

    Igazság szerint beleolvastam bizonyos részeibe a leírásnak és igazán megtetszett. (Ezzel is szeretném magyarázni, hogy miért is nem olvastam az egészet végig, félek mostanság mindentől, ami túl sok információt adhat át nekem. ) Rá is kerestem gyorsan, és nem kis meglepetést okozott azzal, hogy a cirka 30-40 éves mű helyett egy 2008-as anyagot találtam. Ez pedig talán még inkább felkeltette az érdeklődésem szikráját, hisz a mai festményháttér+csillogó szem-háttérben szétfolyó karakterek kombinációjában elég merész húzás lehetett bevállalni egy ilyet. Nem igazán tudom, hogy a mainstreamet elég jól elviselő lelkem ehhez a műhöz hogyan fog viszonyulni, de nélküled nem hiszem, hogy rátaláltam volna erre az érdekességre.

    • Junchi Says:

      Maga a bejegyzés abszolút spoiler-free, szal nyugodtan végigolvashatod az egészet. :3

      Az animét pedig meleg szívvel ajánlom, különösen akkor, ha szeretnél kicsit elrugaszkodni a manapság uralkodó, bárgyú anime-trendektől, amit mondjuk abszolút megtudok érteni. (Ezért is van az, hogy év eleje óta gyak mást sem csinálok, mint régebbi darabokat pótolok.)

      • Viktorius Says:

        Igen, azóta el is olvastam mégis, mert láttam, hogy nagyon kis szövegrész maradt ki, és a stílus se olyan, ami miatt félnem kellene.
        Nem tudom mikor szánok majd rá időt, bár gyanús, hogy előveszem a Ranma és a Cutie Honey után.


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: