Halloween (1978)

Halloween

Eredetileg fórumra írtam ezt, de aztán úgy döntöttem, adaptálom ide a blogra is.

Sikerült egy régi nagy mulasztást pótolnom azzal, hogy tegnap megnéztem a Halloween (a ’78-as) első részét. És… DERP.

Kezdem azt érezni, hogy ezek a retro-horrorok csak azért olyan népszerűek, mert mérföldkövek voltak a mára már klisékké degradálódott elemek számára, ergo védi őket a “classic-shield“. Ezt már az Elm utca esetében is éreztem, ami csak tovább fokozódott az Exorcist és a filler-parádé Friday the 13th után, majd ennél a filmnél végleg kicsúcsosodott. Persze vannak zseniális próbálkozások (Shining, The thing, etc.), de azok nem csak horrorként, hanem mint film is nagyon jók. A Halloween… Noss, nem tartozik bele egyik kategóriába se. A maga korában bizonyára egy naaagyon félelmetes és hatásos cucc lehetett, de így, XXI. századi fejjel már “közröhej” kategória, ergo csúnyán kikezdte az idő.

Az, hogy horrorfilmnek csapnivaló, még talán le is nyeltem volna, de azt, hogy az egész nem több, mint egy végtelenül gyenge lábakon álló tákolmány, egy tucat logikátlan jelenettel, az már barátok közt is megbocsáthatatlan. Mikre gondolok pontosan? Nézzük:

1) Miféle sztori ez? Most az nem lehet kifogás, hogy “mert ez egy horror, ahol nem a plot a lényeg”, mert ez legalább akkora, neten elterjedt baromság, mint *insert random hasonlat here*. Pont, hogy számít a sztori horroroknál (is), mert hiába a jól eltalált hangulat és a millióegy hatásos jelenet, ha közben fogjuk a fejünket a sok blődségen (igen, One missed call, gondolok itt elsősorban rád).
Itt konkrétan semmi nem derül ki – az egész leírható annyival, hogy van egy random gyerek, aki kiskorában öl, agyilag sérült, majd ugrunk egyet az időben, megszökik halloween napján a szanatóriumból, visszatér a városkába, ahol élt, és elkezd… gyilkolniiiii!!!!44 (Aztán persze lehet a folytatásokban kiderül ez+az, de valahogy ezek után már nem vagyok rájuk vevő.)

2) Eszméletlen sok baromság van ebben a filmben, gyakorlatilag a végére már belefáradtam a számolásba. A legégetőbb talán az a tény, hogy mindenkinek csőlátása van. Komolyan, néha a közvetlen közelükben történteket képtelenek voltak érzékelni. A legjobb a csaj volt az elején, akinek a tükörből simán meg kellett volna látnia a késes, bohócmaszkos öccsét, de az a csávó se volt kutya…
Azt sem igazán értettem, hogy a fazon, aki kezelte Michaelt (a gyilkost), mire alapozta azt, hogy az egész filmet a gyerek házánál töltötte a sövény mellett álldogálva, holott tudta és előtte még mondta is, hogy Michael visszafog térni ide, hogy folytassa, amit anno elkezdett: az ölést. (Az meg már csak hab a tortán, hogy ha ilyen veszélyes a fazon, miért csak egy szem sheriffnek szólt a dologról? Hitt volna Michaelben, hogy meg lehet még menteni? Nem hinném, a film végére ugyanis erősen rácáfol erre…)
A következő, ami piszkosul bökte a csőrömet, az Michael halhatatlansága. Ki volt ez a fazon, valami túlvilági szerzet? Csak mert puszta jedi-erővel ajtókat nyitogatott, kocsit vezetett, holott elvileg nem is tud, teleportálgat, túléli a nyakszúrást, túléli az emeltről kizuhanást, egyszerre van két helyen, túléli, ha egy egész tárat beleeresztenek… Komolyan már!
És azt hittétek, itt véget értek a baromságok? Ugyaaan… Vegyük például a főhős csajt. Szerencsétlent fájdalmasan hülyére alkották meg: beleszúrja Michael nyakába a horgolótűt, de a kést otthagyja nála. Oké, ezt még belehet tudni annak, biztos azt hitte, hogy végzett vele. Arra már viszont nincs mentség, hogy még egyszer eljátssza ugyanezt, úgy, hogy még a kést is Michael – kvázi – kezébe dobja (nem, hogy leszúrná, biztos ami biztos alapon, áh), majd nekiáll a gyilkostól kábé két méterre az ajtóban sírdogálni, meg sóhajtozni… SRSLY!
A kedvenceim viszont ezek a zs-kategóriás, tinihorrorokba illő gyilkolászások voltak, köztük is külön kiemelve a szemüveges csávó kinyírását, akit a) szíven szúrtak és reflexből bele is halt (anatómiailag nagyon korrekt…), b) Michael a késsel feltűzte a csávót a szekrényre, c) vagyis a kést ehhez át kellett qrnia az egész testén, d) holott egy natúr konyhakés volt az, semmi több, tehát gyilkosunk konyhai eszközök hosszát is képes manipulálni. Wow!

3) A szokásos horrorfilmes baromságok:
– a szereplők abszolút hidegen hagynak, képtelenek vagyunk együttérezni velük, mert nem karakterek, hanem csak mozgó céltáblák, egy-egy visszafelé számláló időzítővel a hátukon,
– az ajtókat még este is luxus bezárni,
– minden ajtó nyikorog,
– mindenkinek ugyanolyan telefonja van, ugyanazzal a híváshanggal,
– tök mindegy hová bújsz, a gyilkos úgyis tudni fogja.

Aztán még említhetném a millióegy üresjáratot (mikor Michael mást sem csinál majd fél órán át, csak kukkolja a szerencsétlen csajt mindenféle helyről, hogy aztán elteleportáljon) vagy a két fillért nem érő befejezést, de ezek már aligha számítanak…

A legszörnyűbb az egészben persze az, hogy ebből egy nagyon korrekt filmet lehetett volna kihozni, amiben mondjuk figyelemmel követhettük volna a Michaelben zajló lélekállapot-változásokat és hogy eképpen hogyan öl, miért teszi azt, amit. Próbáltak kicsit erre az ösvényre tévedni (a nővére sírkövének eltulajdonítása, ami később is előkerült), de végül aztán nem lett belőle semmi.

Egyedüli pozitívumként a zenéket tudom felhozni, amiket viszont piszkosul eltaláltak, de ennyi. (Engem még a directing sem nyűgözött le. Kicsit se.)

3/10

Explore posts in the same categories: És a többi...

7 hozzászólás - “Halloween (1978)”

  1. conorr Says:

    Hát én anno 1-2 éve pótoltam haverommal, vissza utasíthatatlan árba találtunk egy példányt egy áruházba és mint filmes körökben első Slasher filmnek tartott alkotást nem hagyhattuk ott, így elhoztuk, majd hajnalba megnéztük. Én elég szkeptikus voltam, mert én nem nagyon szerettem a slashereket, de engem anno berántott a film. Szóval nekem átjött, hogy a gyilkos a kis városkába járkál és várja az ember mi történik és nem úgy mint a Péntek 13-ba csak neki kezd a gyilkolásázásnak + a zene ami ezt kísérte valami nagyon jó volt. (szintetizátorral Carpenter)😀 Szóval én erősen pozitívan csalódtam az első részben.
    A második részt is megnéztem így hirtelen felindulásból ami ott folytatja a történetet ahol abba maradt, de az már a tipikus slasher film volt, így nem tetszett.

    Amúgy az első részről még annyit érdemes tudni, hogy nagyon apró pénzből össze hozott független film, pl: a Michael maszkja egy játék boltban vett Star Trek-es William Shatner maszk, amit fehére fújtak le.😀😀

    • Junchi Says:

      Ja, azt én is olvastam, hogy nem készült valami sok pénzből, de ez a maszkos dolog lol.

      A folytatások minőségébe meg igazából bele sem merek gondolni. Ha a nagy klasszikus ennyire gyászos volt, akkor a sequelek min nézhetetlen-kategóriásak.

  2. Ricz Says:

    Nekem meg van 2 DVD-s limitált kiadásban a film, TV-s és moziváltozatként megnézhető, ennyi az érdekessége az egyik magyar kiadványnak.

    Voltaképp szerintem nem rossz film (csak néhol kegyetlenül vontatott), bár mondjuk én jobban szeretem a retro horrort is. Igazából a classic shield nem is igazából az elsőrendűségből fakad, hanem az olyan sztorikból, mint mikor a szegedi autósmoziban (ez még valamikor a kemény 80-as évek lehetett) valaki a Madarakon eleresztett egy élő galambot, az emberek meg befostak… Az ilyen anekdoták teszik szerintem az ilyet mellé. Mert hát a Madarak mondjuk érdekes, de untam sajnos.

    De nem is a film szörnyű, hanem az a 3 vagy 4 folytatás, amit kapott, köztük a “Halloween 20 évvel később”…

    • Junchi Says:

      Plusz néztem, van egy ilyen 2007-es remake-je is és állítólag egész jó lett, bár ezek után őszintén szólva kételkedem abban, hogy nekem is tetszene.

      A Madarakkal meg úgy vagyok, mint Hitchcock többi filmjével: a fickó egy zseni, de egynél többször egyik filmjét sem tudtam megnézni.

  3. ronin1337 Says:

    Evil Dead2-t láttad már? Ijesztőnek annyira nem ijesztő és vannak részek amivel igencsak elbánt az idő vasfoga, de ennek ellenére mégis képes legitim FESZÜLTSÉGET és ATMOSZFÉRÁT teremteni. Ráadásul nem is hosszú. Meg egyébként is tök groovy az egész.

  4. -OJ- Says:

    Én is pár éve láttam először, de nem lehetett valami nagy szám, mert egy kockára sem emlékszem belőle😛 De egyetértek Riczcel, inkább a retro horrofilmek mint a mostani szemetek.

    Az Evil Dead-sorozat pedig egy sokkal jelentősebb és hangulatosabb alapmű. Kivéve a remaket, az ebben az esetben is szánalmas.


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: