Princess Tutu – Tchaikovsky és a Grimm-fivérek találkozása

tutumain

Tavalyelőtt, a Madoka apropóján már felmerült bennem a gondolat, hogy érdemes lenne a mahou shoujo műfaj háza táján is kotorászni kicsit, hátha akadnak még ott kivételes darabok vagy egyszerűen csak olyanok, amik képesek esetleg arra, hogy az ízlésemmel megfelelően rezonáljanak. Így jutottam aztán el (két évvel később, szal nagyon nem kapkodtam el :3) a Princess Tutu című darabhoz, mely különös képi világával és hangzatos sztorijával egyből felkeltette minden ilyen nemű kíváncsiságomat. (…) A zajos vastaps végül nem maradt el.

A balettozó kacsa, a herceg, a holló és a lovag

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meseíró. Imádta a legkülönfélébb történeteket, szórakoztatta vele az embereket, de legfőképp saját magát. Grandiózus művének a Herceg és a Holló története számított, azaz csak számított volna, ha egy apró gikszer nem állt volna történetírónk, a fifikás Drosselmeyer útjába: elragadta a halál. A prológus és a történet java ugyan papírra került, ám a végső, epilógusnak szánt nemes herceg kontra hollószörny csata, a kaszás hirtelen közbenjárása révén átcsapott végtelen ciklusba, ergo folyamatosan agyalták a másikat, ám ez az egész nem vezetett sehova. A holló aztán, a sokadik összecsapás után végül gondolt egyet és kilépett a történetből, utat találva ezzel a valóvilágba, ahová – természetesen – a herceg is követte, hisz kettejük sorsa kvázi közös, a harcot pedig el kell dönteni egyszer, s mindenkorra. A madárka azonban túlságosan nagy falatnak bizonyult herci számára, így az kénytelen volt saját szívét felhasználva elzárni a veszedelmes bestiát, mely végül eredményesnek bizonyult, noha hősünk szíve ezzel darabokra tört és szétszóródott Kinkan-chou városkájában.

Tutu07
A „jelenben” ismét összefutunk Drosselmeyerrel, akit láthatóan nem különösebben lombozott le saját halála, hisz szellemként, egy különös fogaskerékvilágban szemléli tovább az eseményeket, sőt kifejezetten elégedett, hisz úgy izgulhatja végig a történet alakulását, akár egy külső szemlélő. Persze bizonyos dolgokba erőteljes beleszólása van, és ha kell, hát komolyan bele is avatkozik a dolgokba, egy esetleges fordulatos történet oltára előtt. Imigyen teljesíti a tóban úszkáló kacsa, Ahiru kívánságát is: Neki minden vágya, hogy visszaadhassa a fentebbi történetből szalajtott herceg mosolyát, aki a szívdarabok nélkül nem több mint egy üres bábu. Drosselmeyer ezzel őt is bevonja a történetbe, ráruházva egy különös medált, mellyel emberré változhat, azzal pedig Princess Tutuvé, hogy ily módon segíthessen a hercegnek az elveszett szívdarabok felkutatásában. Hogy azért ne legyen olyan mesésen egyszerű a képlet, Tutunek be kell tartania néhány aranyszabályt: 1) nem mondhatja a hercegnek, hogy szereti, ellenkező esetében köddé válik, 2) emberalakban tartózkodnia kell mindennemű hápogástól, ellenkező esetben visszavedlik kacsába, 3) szárnyasként víz kell, hogy érje, ha vissza szándékozik változni emberré.

Tutu06
A felállás innentől kezdve adja magát: Tutu a herceg érzéseit vadássza a városban, miközben mezei Clark Kentként Ahiruként egyszerű balett órákat vesz a helyi iskolában. Közben persze nem árt számolni a hollószörny bosszúszomjával sem, akinek még a lánya is felbukkan, illetőleg a történetben szerepet kapott egy lovag is, aki láthatóan komoly hasznot húz a „szívtelen” herceg ürességéből. Hogy Drosselmeyer szavaival éljek: „Minden adott egy jó történethez.”

Klasszikus mese japán módra

A Princess Tutut egy hatfogatú lovaskocsi metaforájával tudnám a legjobban körülírni: adott 5 fehér paci, rajtuk a következő feliratokkal: „hangulat”, „karakterek”, „történet”, „zenék” és „eredetiség”, ám a hatodik, fekete színű paripa valamiért zabolátlan; nem hajlandó együttműködni a többiekkel, prüszköl és legszívesebben az ellentétes irányba futna. Az ő oldalára pedig a „történetvezetés” felirata került. Érdemben ugyan nem akadályozza a többieket és az utasok is épségben megérkeznek, de azért a jelenlétéről nem szabad megfeledkezni. Hogy azért néminemű konkrétummal éljek, kifejtem bővebben is: Tehát van egy abszolút WIN koncepciónk, mely magán hordozza a klasszikus mese és az ismert balettelőadások minden jóságát, kvázi egy igencsak sajátos, „one of a kind” tag-gel felruházva az animét. (Maa, kicsit talán az Utenára hajaz, de csak nyomokban.)

Tutu01
Adott egy remek karaktergárda, akik össz-vissz négyen vannak csak (már a főszereplők), de még így is olyan emlékezetes és felejthetetlen csapat, hogy azt minimum mutogatni kéne. Külön kiemelném a lovag, Fakir karakterét, aki valami félelmetesen zseniális developmentet kap a sorozat folyamán.

Tutu05
Adott továbbá egy rakat klasszikus zene, egy, átlagban magas színvonalon operáló animációs minőség, meseszerű ábrázolásmóddal meghintve, valamint egy katartikus klimax a végére, hogy teljes legyen a kör. Ám valami továbbra is hibádzik, és ez a valami a fekete ló által szimbolizált történetmesélés, mely olyan ennél az animénél, akár egy kétélű kard, hogy továbbra is hasonlatokkal éljek.
Sokszor bizony nem állt másból egy-egy rész, minthogy feltűnt valami tökrandom karakter, aki birtokolta Mytho szívének egy darabját, majd protokoll szerint felbukkant Ahiru, jelzett a szívtöredék-radarja (= a medál a nyakában), jött a szokásos mahou shoujós átváltozós jelenet, zene, tánc, majd stáblista. (És ezen az sem segített valami sokat, hogy mindegyikük egy-egy történetet reprezentált a „nagy klasszikusok” fiókból.) Ugyan próbálták ezeket a részeket kissé feldobni egy-egy elszórt morzsával a későbbiekhez, de ettől függetlenül is sokszor éreztem azt, hogy ugyanazt a részt nézem, mint előtte, csak itt most épp egy másik érzelmet pakoltak fókuszba. Tudjátok, ugyanaz a szitu, mint a „monster of the week” cuccoknál, csak cseréljétek ki a „szörny” szót „szívdarabra”. (Ráadásul az sem éppen díjazandó, hogy ezek a karakterek rendre el is tűntek a következő részben, mintha nem is léteztek volna egyáltalán, aminek láttán a tapasztaltabb néző egyből plot-device-t kiált – jogosan.)

Tutu04
A másik dolog, amit nehezményeztem a cucc kapcsán, az egy ennél jóval kisebb, ám így is zavaró gikszer: Sokszor annyira hangos volt a zene, hogy az majdhogynem teljesen elnyomta a szinkront. Tudom, egyesek most jöhetnének azzal, hogy úgyis a felirat a lényeg, de én spec azok közé tartozom, akik ugyanúgy komálják a seiyuukat is mellé, pláne, ha olyan nevek szerepelnek a stáblistán, mint Sakurai Takahiro vagy Mizuki Nana. Az élvezhetőség intézményén persze nem esik csorba általa, de azért fel kellett ezt is hozni, hisz korrekt ember vagyok, így akkor már legyen a bejegyzés is az.

Tutu03
Mindent összevetve, summázva, megízlelve, megrágva, kiköpve, majd az utóízeket is analizálva azt kell mondjam, kimondottan megérte megnézni a Princess Tutut. Az említett negatívumai ugyan továbbra is állnak, de ha kétkarú mérleg módjára elkezdeném a másik kart is feltölteni rózsaszín, habkönnyű dolgaival, akkor nem is lenne kérdés, melyik serpenyő „győzedelmeskedne” végül. Aki szereti a kissé komorabb mahou shoujókat, az egymással tökéletesen harmonizáló műfajokat és az egyedi próbálkozásokat, annak igazi főnyeremény lesz ez az anime. (Amennyiben neked mégsem tetszett a Tutu, ÚGY KÉNYTELEN VAGY HOZZÁM JÖNNI! *esküvői zene*)

Tutu02

P.S.: A sorozat eredetileg 26 részes, csak a TV-ben való levetítéskor kettévágták a második felét (mínusz a legutolsó rész), így lehet az, hogy egyes site-ok 38 epizód hosszúságúnak írják.

>Princess Tutu<
 Grafika

7

 Hangok/Zenék

9

 Történet

7

 Érték

7

 Karakterek

9

 Hangulat

7

>Mellette: Remek karakterek, eredeti koncepció, klasszikus zenék, rendkívül erős utolsó epizódok.
>Ellene: Helyenként látványosan repetitív, gotta catch ’em all stílusú.
 Végítélet     8
Explore posts in the same categories: Minden más

5 hozzászólás - “Princess Tutu – Tchaikovsky és a Grimm-fivérek találkozása”

  1. Leara Says:

    Nagyjából egyetértek mindennel, amit írtál😀. Kivéve talán a “heti szívdarab” dologgal. Szerintem ezek kellettek ahhoz, hogy Mytho a sztori lényegesebb részében ne csak egy érzelemmentes bábu legyen, bár azt nem vitatom, hogy elég lett volna kevesebb ilyen rész is😀.

    Arra nem emlékszem, hogy olyan hangos lett volna a zene. Mondjuk lehet, hogy azért, mert már megszoktam (bár nem szeretem), hogy minden film alatt sokszor a zene jóval hangosabb, mint a beszédhang :’D.

    Egyébként pedig ez az a sorozat amihez hasonlót azóta sem láttam. Mármint hangulatilag. Ami egyszerre lenne ennyire mesés, közben a maga módján mégis nyomasztó.

    • Junchi Says:

      Egy-két rész még úgy bele is fért volna, de mikor már sorozatban adták az ötödik ilyet, ott azért elpattant egy-egy hajszálér bennem.😀

      A hangulata meg kétségtelenül a legerősebb pontja a cuccnak.

  2. Péter Says:

    Én ugyan csak 7-et adtam rá, de tényleg egy egész kellemes MG anime volt. =)

    Erről jut eszembe, lehet be kéne már fejeznem Card Captor Sakurát is. Állítólag egész jó a műfajban, és már egy jó ideje a “kispadomon” pihen. =D

  3. lumiere Says:

    Én azt hittem, vmi jó kis balettos anime lesz, amolyan hattyúk tava feeling, de kicsit más lett😄
    Amúgy én akkor kaptam agyvérzést, mikor először halottam, Princess Tyutyu….nekem annyira nem jött be a dolog, egyszer bőven elég volt megnézni, viszont jó amv-ket láttam belőle, végül is ezért néztem meg🙂


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: