Neon Genesis Evangelion + End of Evangelion

NGEmain

Ahogy az a Világ legnépszerűbb feketeborítós könyvében is elhangzik, „bocsássunk meg az ellenségeinknek”. Na persze, ha minden ilyen egyszerű volna, az ellenségeskedés és áskálódás fogalmai sem lennének ilyen közismertek, de alkalomadtán azért nem árt megfogadni ezt a tanítást, különösen akkor, ha az könnyes összeborulással és egymásra találással végződik. Ez nagyjából az NGE-vel kötött békém jegyzőkönyve. Dióhéjban. (Side note: A bejegyzés 100%-ban spoileres – ezúttal kimondottan azoknak szól, akik látták már az animét.)

Akkor és Most

A bejegyzés sémája innentől kezdve adja magát: Felhozom mindazokat az elemeket, melyek annak idején az általános ellenszenvem legfőbb tárgyát képezték, majd ezeket szembeállítom a mai álláspontommal. Végül összegzek.

vlcsnap-2013-12-09-13h28m45s19

1) Shinji, mint karakter
Minden kétséget kizáróan az NGE-t akkoriban unszimpatikussá avanzsáló legfőbb faktor, egyúttal a tényleges listaindító. Mi is volt a legfőbb gond? Természetesen az ANGST. Így, Caps Lockosan. Másképp nem lenne értelme.

vlcsnap-2013-12-09-13h29m13s90

Közismert tény: Sosem szerettem, ha egy anime azzal szándékozza eladni magát, hogy egy-egy karakter siralmait, önsajnálatát és/vagy szenvedését helyezik középpontba. Az ábrázolással általában nem szokott gond lenni, a prioritásokkal viszont annál inkább. Nem azt mondom, szép dolog, ha így akarják elmélyíteni egy-egy karakter jellemét, de közben nem kéne megfeledkezni a plotról, a többi karakterről, meg az animéről úgy általában. Ebbe a gödörbe pedig elég gyakran bele tudnak esni japán barátaink, a végeredményt pedig rendszerint egy alacsonyabb pontszámmal szoktam díjazni.
Az NGE egzaktul ugyanebben a betegségben szenvedett, mikor anno megismertem, a fertőzést pedig egy Shinji nevű vírus okozta. Már az első részben kiakasztott az a mérhetetlen vinnyogás és önsajnálat, ami később csak tovább hatványozódott. Mintha direkt azért lett volna összehozva ez az anime, hogy az író/rendező, Anno Hideaki, kiélhesse benne a beteges hajlamait, hogy a nézők tudtára adhassa, micsoda depressziós időszakon ment keresztül… Shinji árnyékában minden más harmadrangú díszletté lépett elő.
Igen ám, de mindez pusztán az első 6-7 epizód ítélete alapján született, hisz nem mentem anno ennél tovább. Felmerülhet tehát a kérdés, változott-e a mostanra Shinji (és vele az egész cucc) megítélése? Erre a 26 epizód + az EoE után határozottan azt tudom mondani, igen! A sorozat közepére MC-nk ideiglenesen karakterfejlődik; határozottabbá és nyitottabbá válik, tudja, mi a dolga és van egy elképzelése arról, mit vár el a körülötte lévőktől. A bökkenő csak annyi, hogy végül nem azt kapja tőlük, amit szeretne: sehol egy dicsérő szó, egy biztatás vagy lelkesítés, holott az életét kockáztatja, valahányszor csak bepattan az EVA-01-be angyalokat irtani. A legnagyobb segg persze a saját apja, aki Shinjiben pusztán az eszközt látja, így a kilátások a jövőre nézve távolról sem rózsásak. A negatív hatások aztán göngyölten jelentkeznek, mígnem aztán főhősünk szépen-lassan vissza nem talál az eredeti énjéhez, Kaworu kinyírása pedig a végső katalizátor, hogy a klimax a Shinjiben lejátszódó lélekállapotok ábrázolására fusson ki. Teszi mindezt nagyon ügyesen. Az ANGST-szörny, bár a végére ismét kíméletlenül felüti fejét, még sincs egy rossz szavam se, hisz a cucc vége felé járva már egyértelműen látszott, hogy a sztori idővel mellékvágányra terelődik és a fő hangsúly Shinji (és vele a többiek) jellemére fog fókuszálni, mint ahogy az egész mű konklúzióját ez adja majd.
Itt fel is hoznám mindjárt a sokak által megvetett utolsó két részt, ami ugyan közel sem volt olyan jó (később mégis az lett, mindjárt vissza is térek rá, mire gondolok pontosan), valamint az is látszott, hogy elfogyott a rendelkezésre álló költségvetés minden tartaléka, de az ott prezentált lélekrajzok igencsak emlékezetesek maradtak.

vlcsnap-2013-12-09-13h29m36s50

vlcsnap-2013-12-09-13h30m08s89

2) A szimbolizmus
Emlékeztek még a szavaimra? Pozőr zsidó-szimbolika egyenesen a képünkbe dörgölve, amik távolról sem hordoznak annyi jelentéstöbbletet, ahogy azt szeretnék egyesek gondolni.
Noss, a helyzet az, hogy ezt továbbra is tartom, épp csak kevésbé markánsan, kisebb fajsúllyal. Tény, hogy ez a fajta szimbólumrendszer a legkézenfekvőbb választás, amit az NGE előszeretettel az arcunkba is nyom, viszont azt mindenképp megadom neki, hogy nem ilyen „nesze, itt van ez meg ez a jelkép, magyarázzá’ bele, amit csak akarsz” szisztémát követett az elhelyezésük, hanem ügyesen megadták a megfelelő keretet hozzá. Például ott volt Longinus lándzsája Lilith-ben, amiből következtetni lehetett, hogy biztos ő a helyi God, minden földi élet forrása, amit később konfirmáltak is. Ugyanígy az EVA-k, melyeket Ádámból alkottak meg (teremtéstörténet, oldalborda… tudjátok), a Seele logója, a robbanások, a kabbala jelképek a végén és az EoE-ben, satöbbi.

vlcsnap-2013-12-09-13h30m45s252

3) A többnek akarás látszata és a fanok
Az mostanra már világos, hogy pusztán a fantábor miatt elítélni egy animét (vagy egyáltalán akármit) nem a legszerencsésebb dolog. Közrejátszó tényezőként persze fel lehet hozni, de valljuk be, a rajongók összetételének és általános mentalitásának vajmi kevés köze van az adott cucc minőségének megítélésében. Részemről nagy hiba volt ezt anno felróni az NGE rovására.
A „többnek akarok látszani, mint ami vagyok” már egy másabb kérdés, de mondjuk úgy, ezen a fronton változott is a véleményem, meg nem is. Változott, hisz végső soron nagyon is tisztában volt az anime, mit is akar üzenni a nézőknek. Érződött, mennyire átgondolták az egészet – volt egy konkrét elképzelésük, amit a hirtelen kiapadt költségvetés mellett is sikerült úgy-ahogy kivitelezni. Ugyanakkor a „kevesebb néha több” elve igazán befigyelhetett volna – néha annyi mindent szerettek volna belerakni egy-egy epizódba, hogy az már inkább nevetségessé fajult: Egy kis akció itt, egy kis lelkizés ott, két rejtett üzenet között egy újabb apró hint a későbbiekre nézve, közben persze elregélnek újabb sorokat az éppen aktuális történeti ívről, hogy aztán, a következő jelenetben már valami pszichológiai kihívással kerüljünk szembe. A végeredmény egy roppant sűrű közeg lesz, amiben nagyon nehéz közlekedni, így egy-egy epizód csúnya nagy trainwreckbe torkollott. (Még mázli, hogy nem az egész anime, bár a stáb volt annyira tökös, hogy ne kövessenek el egy ilyen amatőr hibát.)

vlcsnap-2013-12-09-13h32m25s202

vlcsnap-2013-12-09-13h32m45s147

Úgy nagy átlagban ez a három tényező volt az, amik erősen hozzájárultak a múltbéli kölcsönös ellenszenv generálásához, de mint látható, ezek durván 2/3-a mostanra már sikeresen helyet talált a saját értékrendemben, noha a kissé keserű szájíz azért valahol továbbra is befigyel.

vlcsnap-2013-12-09-13h33m45s244

Közben feltúrtam az előre megírt forgatókönyvet ehhez a bejegyzéshez, és csak most látom, mennyi minden eltervezett dologról nem esett még szó. (Kezdem kapizsgálni az NGE-wikia terebélyességét.) Példának okáért a karakterekről. Oké, Shinji kipipálva, de nem csak róla szól a fáma; érdemes szót ejteni a többiekről is.

vlcsnap-2013-12-09-13h35m09s51

vlcsnap-2013-12-09-13h38m15s119

Alapvetően azt mondanám, az NGE karaktergárdája, úgy általában véve, rendkívül emlékezetes, de inkább a hibáik, és az ebből fakadó emberi vonásaik miatt, semmint a karakterizációk révén. Senki nem tökéletes, az elkövetett bakik pedig komoly következményekkel járnak, amikért felelniük is kell. A legtöbb lelki vívódást rendszerint egy-egy rossz lépés előzi meg, szal tényleg nem az van, hogy random leállnak a szereplők wangstolni, mikor épp olyan kedvükben vannak, hanem megvan mindennek a maga háttere. Továbbá érdekesek ezek a karakterek; egyszerűen vágyik rá az ember, hogy többet megtudjon egyik-másik figura hátteréről, motivációjáról vagy csak, hogy jobban megismerhesse őket. Szerény személyemet most is főleg Rei nyűgözte le, de Misato, Gendou és Kaji is emlékezetesek maradtak, illetőleg Asuka, bár őt úgy igazán inkább az EoE-ben kedveltem meg, a sorozat alatt inkább közömbös volt.

vlcsnap-2013-12-09-13h35m37s66

Essen pár szó a cucc technikai oldaláról is, már csak azért is, hogy kerek legyen a bejegyzés. A grafikáról igazából elég nehezen tudok nyilatkozni, révén a 2003-as remastered verzsönt szedtem le, de úgy alapjában véve nem rossz. Az animáció a mechás-angyalos összecsapásoknál nagyon szép, folyamatos, cserébe viszont sokszor látványosan spórolnak, mikor épp nem valami eksön megy, gondolok itt elsősorban azokra az állóképekre, ahol a karakterek sziluettjeit látjuk csupán, hogy még csak a szájmozgással se kelljen bajlódni.
A zenék (ideértve a háttérmuzsikákat, valamint az OP-t/ED-t) szódával elmennek, a seiyuuk többnyire jók (Shinjinek Ogata Megumi telitalálat = your argument is invalid), ahogy a hangeffektek is.

vlcsnap-2013-12-09-13h36m34s137

vlcsnap-2013-12-09-13h37m01s160

Summa summarum, így a végére azt mondanám, az NGE egy alapvetően sorozat, sok hibával a fedélzetén. Az iskolai settinget például egy az egyben kihajítottam volna, már csak azért is, mert sokat ront a hitelességen, hogy az emberiség csodafegyvereit ugyanoda járatják, mint a hétköznapi diákokat, ráadásul tanulni sem látjuk őket egyszer sem. Egyéb baromság a szokásos, „Tokió a Világ közepe” szindróma (az összes fontos szervezet székháza természetesen itt van, minden angyal idejön, minden összeesküvés itt zajlik), a sorozat első felében uralkodó „monster of the week” jelleg és a sokszor felemás magyarázatok bizonyos dolgokra. (Miért is csak 14 évesek irányíthatják az EVA-kat? Próbálkoztak valami „csak a Second Impact idején fogantak lehetnek alkalmasak” szöveggel, meg AT-mezőkkel, de az inkább volt zavaros, semmint konkrétum.) Kellemetlenségek, de távolról sem égbekiáltó bűnök.

vlcsnap-2013-12-09-13h37m23s105

vlcsnap-2013-12-09-13h37m54s159

A legfőbb kérdésre (hogy megérte-e megnézni az NGE-t?) tehát mindenképp igennel kell feleljek.

>Neon Genesis Evangelion<
 Grafika 7
 Hangok/Zenék 6
 Történet 9
 Érték 8
 Karakterek 8
 Hangulat 7
>Mellette: Lásd fentebb.
>Ellene: Lásd fentebb.
 Végítélet     7

End of EVA

Erről már tényleg csak röviden, nem akarom tovább senki idejét/türelmét rabolni. Röviden úgy tudnám elintézni, az EoE film minden igényemet kielégítette, amit az alapsorozat csak részben tudott megtenni. Kiváló dramaturgia és történetvezetés, impozáns, szürreális látványvilág, hihetetlen hangulat (Komm, susser Tod rulz), és az, ahogy leesik az emberben a vége felé, hogy a sorozat utolsó két részének eseményei (az emberi tökéletesítéses lélekben turkálódás) voltaképpen egy időben játszódnak a film Third Impactos részével, az valami leírhatatlan. Ezért is írtam ott fentebb, hogy az utolsó két rész messze nem rémes, ha az ember látta mellé az EoE-t is. Az utolsó jelenet kissé talán trolling-szagú, de hát a kezdet és a vég összefonódása milyen legyen, ha nem… fura?😀
Minden EVA névvel fémjelzett alkotás közül toronymagasan ez a legjobb. IMHO.

vlcsnap-2013-12-09-13h39m00s54

vlcsnap-2013-12-09-13h39m59s130

vlcsnap-2013-12-09-13h41m30s253

>NGE: End of Evangelion<
 Grafika 10
 Hangok/Zenék 9
 Történet 9
 Érték 10
 Karakterek 8
 Hangulat 10
>Mellette: Dramaturgiailag kitűnő, top-tier hangulat és látványvilág.
>Ellene: Shinji helyenként irritált, ízlésfüggő befejezés.
 Végítélet     9
Explore posts in the same categories: Kedvenc animéim, Minden más

22 hozzászólás - “Neon Genesis Evangelion + End of Evangelion”

  1. Rui-chan Says:

    Nekem 16 évesen volt szerencsém az Evangelion-hoz és már akkor is tetszett, nálam 8/10-zel zárt. Az animével kapcsolatban egyébként van egy vicces sztorim. Akkoriban még egyáltalán nem jártam animés fórumokra, csak úgy magamnak összegeztem a végén az animéket. Miután megnéztem, jó egy évre rá kezdtem magam jobban beleásni az internetes közösségek mélységeibe. Akkor szembesültem vele, hogy milyen háború zajlik a két tábor között, amiből teljes egészében kimaradtam. ^^” Jó pár napig olvasgattam a kommenteket, majd röhögtem az egészen egy nagyot, mert egyik tábor se tudta meggyőzni a másikat.😄 (Az Elfen Lied-del is ez volt a helyzet, csak annál a negatív véleményűek táborába csatlakoztam.)

    Közben én is találtam magamnak kihívást, kicsit döcögve, de azért olvasom a Berserk mangát. Sajnos nem úgy néz ki, hogy valaha el fogjuk szívni a békepipát.

    • Junchi Says:

      A Berserk mangával én valsz soha nem lennék képes elszívni a békepipát, már csak azért sem, mert a mangaka kutyába sem nézi az olvasóit + az egész cucc már egy ideje inkább közröhej-kategória.

  2. Péter Says:

    Vannak még csodák na. =D

    Akárcsak Rui-chan, én is 16 évesen láttam, ami bizony elég rég volt már. =) Nekem a 2. animém volt, amit már netről szedtem le japán hang, plusz angol felirat kombóban. A véleményemet már tudod róla, na meg MAL-on ugye nagyrészt meg is beszéltük, ami még kérdéses volt.

    Hogy érdemben is hozzászóljak, a szimbólumokkal, és az azokkal felmerülő értelmezési vitákkal kapcsolatban, én máig azt mondom, hogy vannak ugyan konkrétumok, amiket nem lehet megkérdőjelezni, vagy elvitat DE (és ez most egy hatalmas DE) itt meg is áll a dolog. Lehet vitatkozni, elméleteket gyártani, de egy átfogó, egységes kerek egészről beszélni, egyszerűen azért nem lehet, mert ilyen szinten nem mentek bele. Megvannak mind az animének, mind a nézőnek a határai, plusz anyagilag se ártott volna, hogy jövedelmező legyen, és ezzel a készítők is tisztában voltak, így nagyon helyesen, kompromisszumokat kötöttek.

    Egyébként nekem Asuka volt a kedvencem, bár ezzel szerintem nem mondtam újat. =)

    • Junchi Says:

      Nem, tudtam róla, hogy ő a kedvenced, bár őszintén szólva nem lep meg, lévén Asuka egyike a nagyon kevés “tsundere done right” karakternek.

  3. Dodgers Says:

    Az valószínű a világ egyik “igazsága” hogy az NGE az örök vitatémák egyik büszke képviselője marad (meg egy példa arra, hogy néha a fanbase-ektől úgy általánosságban tele tud lenni a hócipőm), de az NGE esetében a két évvel ezelőtti megnézéskor azt mondtam, és manapság is fenntartom azt, hogy igenis megérdemli azt a felhajtást amit kapott. Anno stílusa és akkori állapota nélkül mondjuk szerintem bőven léket kapott volna az egész drámai oldal, de ilyen téren nagyon kapóra jött Anno lelkiállapota ha azt nézem hogy elég “autentikusra” és egyben megosztóra sikeredett az összkép. Azt is mondhatnám hogy az Eva annak az esete, amikor az erőteljesebb angst nem üti át azt a vonalat amikor megtükrözi önmagát és átmegy önparódiába, bár van egy olyan érzésem hogy kisebbségben vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez még Shinjinél sem zavart. Azt nem mondom hogy puszipajtásommá fogadnám a srácot, de a saját szituációját tekintve szvsz abszolút érthető volt hogy a sorozat túlnyomó részében úgy kellett istápolni hogy csináljon valamit, a “mentsd meg a világot szó szerint bármi áron, miközben az apád és kvázi mindenki más semmibe se vesz” nem éppen a legvonzóbb állásajánlat egy hozzá hasonló kölyöknek.

    Ilyen szempontból (és kvázi minden téren btw) az első két Rebuild movie meglepően jó próbálkozás volt a franchise újraértelmezésére, kár hogy a 3.0-val ezt úgy sikerült hazavágniuk az időugrásos húzással hogy rossz volt nézni. A 4.0-ból talán ki tudnak hozni valamit ha tényleg az EoE újraértelmezése lesz, de személy szerint nem látok erre sok esélyt ahhoz viszonyítva, hogy a 2.0 vége mintha egy hatalmas nagy sarokba szorította volna az egész Rebuild project történetbeli alakulását.

    • Junchi Says:

      Uh, jó, hogy említed a Rebuild filmeket, azt el is felejtettem írni, hogy az első kettőre adott 8 pontos értékelést gyors vissza is vettem 7-re, mikor befejeztem a szériát.

      Azért nehogy már jobb legyen az első két film, mint a sorozat. (A harmadik meg marad veretes fos, akármit is tesz.😀 Bár azt az egyet azért megadom neki, hogy ott legalább Kaworu, mint karakter, kapott szerepet, nem pedig mint olcsó plot device.)

  4. balaaz Says:

    Én 4 éve láttam az NGE-t (a koromat itt ne firtassuk) az FLCL-el és az FMA-val egy “pakkban”. Igazából csak akkoriban kezdtem ismerkedni a sorozatokkal, mint olyanokkal (tehát nem csak az animéket értve), meg a mainstream animékkel és ezek eszköztárával, formanyelvével. Akkoriban még nem is pontoztam az animéket (párat utólag próbáltam elég hasraütésszerűen betippelni a C&C Club felvételi követelményei miatt – ami elég hülyeség volt).

    Fentieket csak azért említem, mert ebben a bejegyzésben nem az az érdekes számomra Junchi, hogy mit gondolsz most vagy mit gondoltál korábban erről az animéről – amire én őszintén szólva alig emlékszem.

    Az érdekesség számomra az, hogy elgondolkodtat: miket kellene nekem újranézni vagy a dobottak közül folytatni? Nyilván a korai animeélményeim közül jópárat. Csak még mindig annyi új felfedeznivaló hívását érzem, hogy sajnálnám az időt az ismétlésre. Egyelőre…

    A másik érdekesség pedig mint gyakran, most is: a miértek kérdésköre.Miért gondolja egyszer az ember így, aztán X idő múlva amúgy. Mi változik, miért, mik állnak mögötte stb. Elsőre persze egy csomó minden triviálisnak tűnik: azért mert akkor nem néztem végig, most pedig igen; azért, mert változott az életéveim száma, azért, mert változtak az ismereteim stb. stb. De részleteibe menve elég összetett a helyzet, már nem ilyen egyszerű szerintem.

    • Laci Says:

      Szerintem ami sokat számít magán a koron kívül, az az általános “kulturáltság”. Ha kevesebb dolgot láttál, olvastál, úgy általában az összes médiumból, akkor könnyebben lehet valami hatásos, viszont egyben lehet, hogy szűkebb lesz a látóköröd, kevésbé fogadsz el valamit, ami nem illik bele abba amit eddig ismersz. Tehát például az anime fandomban, általában mindenkinek az első pár “komoly” animéje szörnyen mély, mert ez az első hogy ilyet látnak, az újdonság ereje ugyebár, viszont ezután ami nem olyan azt már első látásra leszarozzák. És ez változhat az idő előrehaladtával, bár nem mindenkinek szokott.

    • Junchi Says:

      Igazából az van, amit Laci is ír.

      Erre a legjobb példa az esetemben változatlanul a Lain, amit tejfelesszájúként nem szerettem, nem értettem, nem kötött le, míg felnőtt fejjel az egyik kedvenc animémmé érett.

      Aztán a logika persze fordítva is megállja a helyét, lásd azt a tábort, akik az Elfen Lied révén kezdenek el komolyabban is foglalkozni az animékkel. Ott az újdonsága varázsa: “OMG, egy olyan rajzfilm, ahol literszám ömlik a vér, a lányokat látjuk meztelenül, drámai zene szól a háttérből és filozófiai kérdések köré építi a cselekményt!” Döbbent első reakció, de aztán, ahogy több hasonló cím is a birtokába jut, rájön (szerencsés esetben), hogy mégsem olyan jó az az EL, csak egy pszeudo-intellektuális fanservice-fest és vannak nála sokkal jobbak, komolyabbak.

      Szal jah, az életkor előrehaladtával változik az ember, változik az ízlése is, másként látunk dolgokat, mint azelőtt. Pölö a mecha műfaját mostanra már-már szinte kedvelem, ellenben a harcos-varázslós-kalandozós cuccokat nagyon megutáltam.

  5. Ricz Says:

    Én talán tavalyelőtt láttam az Evát először. Előbb a Rebuildek, aztán az eredetik. Nekem mondjuk ugyanúgy tetszett, a szimbolikával nekem is meggyűlt a bajom, hogy nagyon kabbalisztikusra fogták a figurát a zsidónál, míg a keresztény résszel elboldogultam. Vannak benne tényleg elvitathatatlan sarokkövek, amelyekre épít és jól teszi, csak a falakba sokszor kerül sörösüveg, cementes zsák, mint a ’60-as évek téglalakóházaiba, ahol a derékszög és az egyenes fal luxus (én pont ilyenben lakok, minden szoba egyedi alakzatot ölt az alaprajzon). Vagyis sok volt a sallang benne, a felesleges kiutalás, ráutalás, bár elkönyveltem akkor, hogy azért tették bele, hogy fenntartsák a figyelmet a kapcsolódó ismeretek és az üzenetbeli szándék miatt.

    • Junchi Says:

      Most ez abszolút nem erre lesz válasz, de ha már felbukkantál.😀

      Szal megnéztem ezt az Angel’s Egg nevű nemremeket, majd eszembe jutott a napokban, mintha te írtál volna erről hosszabban is (csak kommentelni hozzád pain in the ass, utálom azt a rohadt blogspot szolgáltatót).

      Gondoltam elolvasom, hátha csak én voltam hozzá ilyen debil. Noss, van alapja annak, amit írsz, de utána valahogy még inkább ellenszenves lett ez a cucc. Egyedül azt a felnőtté válás motívumot találták benne el – minden mástól a hideg rázott.

      • Ricz Says:

        Én se tartom hibátlannak, nekem is nagyon brutálisan utána kellett néznem, hogy mit is akar tőlem az Angyaltojás. És még így se tértem ki mindenre, mert a szöveg is, ami volt benne, az is bibliai idézet meg filozofálgatás volt.

        Amúgy nem nehéz kommentelni (WordPress-es fiókra kell kapcsolni a névlegességet, meg én se szeretem a Blogspotot, de a WordPress-szel meg nekem voltak gondjaim), bár gondoltam, hogy visszaállítom a nyilvános bejegyzések lehetőségét, mert a SAO és az AoT láz is lecsengett kellően ahhoz, hogy ne kapjak óránként 1-2 üzenetet, hogy komment jött.

  6. Catrin Says:

    “Pölö a mecha műfaját mostanra már-már szinte kedvelem, ellenben a harcos-varázslós-kalandozós cuccokat nagyon megutáltam.”

    Mi a franc?! Akkor itt az ideje ismerkedni az első Macrossal is.😀 (Gundamot persze – NGE békülés ide vagy oda – ajánlani se merem, plusz annak amúgy is az elsője és a Seedje ér igazán valamit, na de a Macross!)

    Viccelődésen kívül: Az NGE sorozatot illetően kb. egy véleményen vagyunk. Az EoE viszont nálam nem aratott ekkora sikert, és az anime végével való működő kapcsolatára is csak azt mondtam “oks, volt értelme, el is vártam”. De fárasztott a film, aminek két fő oka van. 1, szinte az összes szereplő közömbös maradt, így maga a sorozat és a movie zárása is majdhogynem “minden mindegy” alapon ment nálam (bár szerencsére ettől még korrekt és illő zárást kaptunk). 2, ez a nevetségesebb és a főbb ok: egyben toltam le az egészet – anime vége, 2 órás recap film (otaku maximalizmus) és a zárás -, így kissé besokalltam, majd belassultam és csak néztem Shinjit, aztán örültem: vége! 7 ponttal zárt, azóta rossz kedvemben lepontoztam 6-ra, és talán jobb kedvemben egyszer majd újra nézem…^^
    Hogy miért erőszakoltam meg így az EoE-t? Hát annak is megvolt a maga oka, de az most mindegy.

    Amúgy, ha eváék nagyon hiányoznának még ott a Petit is, amitől hülyét kaphatsz. Bár ahogy látom, nem gerjedsz a felesleges specekre.🙂

    • Junchi Says:

      Nevetni fogsz: a Macross így sunyiban felkerült pár hete a PtW-listámra.😀 Jövőre valamikor biztos sort kerítek rá. (A Gundam-univerzumot viszont akkor sem kezdeném el, ha megkínoznának, és ennek nem csak a hossza az oka.)

      Ami a Petit EVA-t illeti: YT-n random ráböktem az egyik részére, out of sheer curiosity, de csak annyi maradt meg belőle, hogy ocsmány CG!Shinji kajál a tetőn, felbukkan mellette az EVA-01… és utána már csak arra emlékszem, hogy a megyei kórház egyik kórtermében fekszek, agyvérzés miatt.

      • Rui-chan Says:

        “a Macross így sunyiban felkerült pár hete a PtW-listámra”

        Reakcióm: O__O
        Bővebben: Hú, hát most megleptél! Nem gondoltam volna, hogy egyszer bele fogsz vágni a Macross univerzum megismerésébe. Nekem a Frontier máig benne van a Top10-ben (már, ha egyáltalán vezetnék ilyen listát ^^”). Amúgy még én sem láttam az összes sorozatot, a Macross Plus és Zero pótlásra vár, remélem hamarosan sort tudok rájuk keríteni.

        Utólag pedig elnézést kérek, amiért belemásztam a beszélgetésbe.

    • Laci Says:

      A Gundamból nekem a 0080 tetszett a legjobban, az rövid és jól kifejezi, amit ki akar, meg jól is néz ki. Ami elvette a kedvem a franchise-tól, az a Zeta, na abban tényleg olyan főszereplő van, akit nem lehet kibírni.

    • Catrin Says:

      Junchi:😀 nahát, igazán örülök (ha nincs első látásra szerelem csak a helyenként a 80-as évekhez képest is gány és spórolós grafikát, a Minmay szarakodást és egyéb apróságokat kell majd kibírnod^^).

      Rui-chan: Óh, Macross kedvelő a láthatáron!😀 Remek, a Plus elég sablonos, de a zenéje különleges (itt-ott emlékeztetni fog a GitS-re is), amúgy kerek, korrekt és persze hozza a M-elemeket is. A Zero se nagy cucc, de nem szabad kihagyni, és a cg se lett rossz. Nálam ezek gyengébbek. Mondjuk én a tv sorozatai kőkemény rabja vagyok, de nálam pont a régebbiek, különösen a M7 az EPIC, az első pedig a rengeteg hibája ellenére is über hangulatos. Persze a Frontier zenében és látványban pedig óriási ajándék.😀 (És itt le is fékezem a fangirlségem.)

      Laci: Kíváncsi vagyok nálam a rövid cuccai, hogy szerepelnek majd, de az odébb van. Gundamban egyelőre még “csak” sorozatokban utazom, de azokból már nincs sok. Viszont a régiek tényleg mind gyengék vagy egyenesen unalmas vackok. A Seednél végre észbe kaptak, így veri az összeset.

  7. Thral Says:

    kép 09 és 10. csak nem fanboy momentet vélek felfedezni :D?

  8. Junchi Says:

    >Rui-chan, Catrin

    Jaja, úgy ahogy szimpatikusnak tűnik, csak itt is az a gond, mint a régi animéknél általában, hogy van egy mázsa OVA-ja, sorozata és filmje, aztán győzzön szelektálni az ember. Na, majd ha elérkezik az idő, megszakérthettek előtte, hogy mit-hol-merre. :3

    >Thral

    Got me!😀

  9. Karez Says:

    Kis érdekesség:

    Anno-san, you son of a bitch….😀


Szójjá' hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: